Mindenkitől elnézést kérek a csúszásokért, az egyetlen mentségem az érettségi. A regény folytatása készülőben, addig is itt van két vers. Az elsőt szintén mostani párom ihlette, bár nem lett valami fényes, de azért igyekeztem :) A másodikhoz egy tőlem független szituáció adott ötletet.
1.
Beléd szerettem nem vitás,
megőrjít minden porcikád.
Imádom a szemed és a szád,
az érintésed és a puszikát.
Örülök, mikor velem vagy,
melletted lelkem nyugodtabb.
Boldogságot hoztál szívemnek,
és gyógyírt a sebeimnek.
Olyan vagy, mint egy betegség,
személybe ivódott függőség.
Utad bármerre vezessen,
minden nap Te élsz bennem.
2.
Mint a drog,
olyan vagy nekem.
Nem tudlak...
Feledni nem.
Fejemben,
mint gondolat szállsz.
Távolodsz,
pedig fejembe látsz.
Utállak...
Most függő lettem.
Maradj itt,
mert kellesz nekem.
Barátom,
most annak nevezlek.
Hitegetsz;
belefájdul a szívem.
Miért teszed?
Ne bánts engem.
És miért nem?
Nem kellek neked?
Kívánnék;
ugyan lépj már valamit.
Nem harcolsz,
pedig lehet megérné.
Mégsem lehet,
foglalt lettem mára.
De talán...
még megjelensz nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése