2013. július 21., vasárnap

Egy kis magánélet 7.

Sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban. Többektől hallottam, hogy magunk mögött kell hagynunk a múltat. Aztán azt, hogy tanuljunk a hibáinkból. Éljünk a jelenben, de gondoljunk a jövőnkre is. Sokan úgy gondolták, hogy csak az egyikre koncentrálhatunk, de lássuk be: egyik sincs a másik nélkül.

Az alapján éljük a jelenünket, hogy mit tapasztaltunk a múltunkban és azon dolgozunk, hogy olyan legyen a jövőnk, amilyet megálmodtunk magunknak. A jelenben sok kudarc érhet minket. Esetenként több is, mint amennyire számítunk, vagy amennyit idegileg el tudnánk bírni. Sok mézesmadzag elsuhan előttünk, és dönthetünk, hogy engedünk-e a csábításnak és utána megyünk, vagy visszakozunk azért, hogy alaposan átgondoljuk az adott lehetőséget.

Nem minden esetben könnyű a választás. Van, hogy az ember inkább elbújna, láthatatlanná válna csak azért, hogy kibújjon a választás felelőssége alól. Akkor a legnehezebb a döntés, amikor nem csak a saját életünkről van szó. Mérlegelni kell minden egyes apróságot, viszont akár így, akár úgy döntünk, semmi esélye annak, hogy egyik félt se érje sérelem.

Ilyenekről beszélhetünk akárkivel abban a reményben, hogy hátha más valaki okosabb és kívülállóként elfogadható tanácsot tud adni. De aztán rá kell jönnünk, hogy semmivel sem vagyunk előrébb, és mégis csak magunknak kell megoldani az adott helyzetet.

Hogy ezt miért írtam le? Mert most én is ebben a szituációban vagyok. Folyamatosan arra gondolok, hogy hogyan csináljam a dolgokat? Mit mondjak? Mikor? Meddig várhatok? Hogyan fogalmazzak? Mindent úgy, hogy a lehető legkisebb sebet ejtsem a másikon. Mert sebet fogok ejteni rajta, akár szeretném, akár nem. Ráadásul az illető meg is fogja nehezíteni a dolgokat. Legalábbis ahogy ismerem.

Elnézést az ismételten ritka írásokért. Nem is értem magam, pedig nagyon sok téma lenne, amiről írhatnék, ami bosszant, vagy vidámmá tesz. Bár sajnos az előbbiből több van, tekintve, hogy kevés lehetőséget látok az önálló élet eléréséhez. Nem magánügyek miatt, sokkal inkább anyagi nehézségei vannak a dolognak. Egyre nehezebb munkát találni még közvetítőkön keresztül is. Most is azon fáradozom, hogy találjak valamit, talán ezért is írok kevesebbszer.

Remélem mihamarabb rendeződni fognak a dolgaim, és bepótolhatom a mulasztásaimat.