"Beléd estem", + "Mint a drog"

Mindenkitől elnézést kérek a csúszásokért, az egyetlen mentségem az érettségi. A regény folytatása készülőben, addig is itt van két vers. Az elsőt szintén mostani párom ihlette, bár nem lett valami fényes, de azért igyekeztem :) A másodikhoz egy tőlem független szituáció adott ötletet.

1.
Beléd szerettem nem vitás,
megőrjít minden porcikád.
Imádom a szemed és a szád,
az érintésed és a puszikát.

Örülök, mikor velem vagy,
melletted lelkem nyugodtabb.
Boldogságot hoztál szívemnek,
és gyógyírt a sebeimnek.

Olyan vagy, mint egy betegség,
személybe ivódott függőség.
Utad bármerre vezessen,
minden nap Te élsz bennem.

2.
Mint a drog,
olyan vagy nekem.
Nem tudlak...
Feledni nem.

Fejemben,
mint gondolat szállsz.
Távolodsz,
pedig fejembe látsz.

Utállak...
Most függő lettem.
Maradj itt,
mert kellesz nekem.

Barátom,
most annak nevezlek.
Hitegetsz;
belefájdul a szívem.

Miért teszed?
Ne bánts engem.
És miért nem?
Nem kellek neked?

Kívánnék;
ugyan lépj már valamit.
Nem harcolsz,
pedig lehet megérné.

Mégsem lehet,
foglalt lettem mára.
De talán...
még megjelensz nálam.

Vajon...

Elnézést kérek a sok kihagyásért, de lassan itt az érettségi, amire bizony nagyon keményen kell készülnöm. Persze azért még írok, és a regénynek a következő fejezete is készülőben van, semmit nem felejtettem el :) Addig is itt van egy újabb vers, amit a párom ihletett, akire az utóbbi időben találtam rá. :)

Átható tekinteted megrémiszt,
a lelkemig látsz, úgy tűnik.
Nem bánom, inkább hízelgő,
sok mindenben ez ad erőt.

Örülök, hogy Rád találtam,
így most jobban érzem magam.
Szeretlek, akármi van,
"Szerelemnek szeretet az alapja."

De hiába ez a helyzet most,
tudod: sok víz partot mos.
Csak most indult meg az ár,
még nem kapjuk meg, ami jár.

Még nem ismerlek igazán,
csak nézlek Téged bambán.
Sok a megfejtendő rejtély,
mi most sötét, mint a mély.

Érdekel a vége, a válasz;
szívem végleg Téged választ?
A Tied vajon mit érez?
Nem tudom, áruld el kérlek!