Novellák, mesék és egyéb nyalánkságok

Meleg van, jön a nyár, szép az idő = I'm HAPPY

Bevallom őszintén, hogy ezt a bejegyzést lassan egy hónapja meg akarom írni. Bár mintha még csak maximum két hét telt volna el. Ebből a szempontból vannak jó híreim is és persze vannak rosszak is. Kezdjük a jókkal, mert a rosszak sajnos ezekből indulnak ki.

Az első jó hír, hogy sikerült elköltözni. Két hete mondhatjuk el magunkról, hogy újra kertes ház boldog tulajdonosai vagyunk, akik élvezik a napsütést, a friss levegőt, a helyi piacról vásárolt friss ennivalót és nem utolsó sorban a kedves embereket! A fővárosban sokszor kimozdulni sem volt kedvem, hiszen minek? Azért, hogy mogorva embereket lássak, akik mással sem törődve mennek előre? Kösz, nem.

Itt ráadásul az ügyintézők is figyelmesek. Ez ugyan számomra nem újdonság, de a nagyapám elcsodálkozott rajta. Azóta is mindenkinek elmeséli, hogy itt milyen rendesek. Ezt természetesen nem csodálom, mert elég alpári módon bántak vele és édesanyámmal nem is olyan régen a fővárosban az egyik bankban. Szó szerint rájuk vágták az ajtót, mert rendszerhiba miatt nem működött a fél városban az OTP. Édesanyám kedvesen kérdezte, hogy mit lehet tudni, illetve mit tanácsolnának, főleg miután nagyapám még érvényes kártyáját is benyelte az automata. A "kedves" ügyintéző hölgy pedig odavetette, hogy nem az ő szolgáltatásuk, és rájuk csapta az ajtót. Hát ezek után lehet csodálkozni, hogy a nagyapám nem ehhez van hozzá szokva? Élete java részét a fővárosban élte, ugyan honnan lett volna fogalma arról, hogy valójában milyenek az emberek Budapesttől 30 km-re?

A lényeg, hogy most már jó helyünk van. Friss a levegő, minden szobából ki lehet menni a kertbe, és még a mi, Észak-keleti tájolású szobánkba is besüt reggel a nap. Szó szerint a hasunkra! Imádom! :)
A hab a tortán, hogy még munkát is kaptam a közelben. Ez a második jó hír. Az emberek itt is türelmesek, kedvesek és segítenek, ha arról van szó. Nem utolsó sorban pedig az angol nyelvet is tudom gyakorolni!

A rossz hírnek egyébként az előbbi kettő a kiindulópontja. Ugyanis még nem teljesen sikerült elrendezkedni, mivel én is, és a párom is dolgozik. Így a szabadidőben még csinosítgatjuk a magunk kis részét, ezért is nem volt sok időm most írni.

A harmadik jó hír, hogy megkaptam a jogosítványomat! Szóval most már saját autóval is mehetünk úgy, hogy én vezetek. Kell is a gyakorlás, de már annyira vártam, hogy oktató nélkül is én irányíthassak. :D

Végül, de nem utolsó sorban úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Végül is mit veszíthetek? :) Írtam egy novellát, amit április végén el is küldtem a Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! pályázatára! Az írók júniusban fogják megtudni, hogy a novellájuk továbbjutott-e, és hogy később bekerül-e abba a válogatásba, amit a Kiadó népszerűsíteni szeretne majd. Drukkoljatok, hogy az én művem is nyertes legyen! :) Ha mégsem jön össze, akkor majd ide felrakom, hogy el tudjátok olvasni, és véleményt mondhassatok róla.

Nagyon sok tervem van az írással kapcsolatban, amit már meséltem Nektek. Ugyanakkor annyi ötletem van, hogy nehéz rendszerezni őket, és még nehezebb eldöntenem, hogy melyikkel kezdjem, mert mindegyiket legalább ugyanolyan fontosnak tartok. Lassan azonban csillapodnak a hullámok, és el tudok kezdeni egy kicsit befelé figyelni, a gondolataimra koncentrálni. :)

Addig is Szép napot Nektek, és olvassatok sokat! :)