Jó ideje nem írtam már. Időközben elmentünk a párommal nyaralni, ami nagyon jó volt. Mindenkinek tudom ajánlani a keszthelyi Festetits kastélyt és a nosztalgiafotózást, a Sümegi várat, és a veszprémi állatkertet, ahol életnagyságú dinókkal is lehet találkozni. :) Mostanában pedig az a kivételes megtiszteltetés ért, hogy a bannerem felkerült Spirit Bliss oldalára partneroldalként. Mivel Ő a példaképem, ennél felemelőbb érzést nem is kelthetett volna bennem. :)
Nevünkben a sorsunk 2. rész
- Nem értem, apa miért hív téged Átoknak. Utálom ezért. Ne is figyelj oda rá!
A kis ember nagyon mérges volt. Hiába igyekeztem csitítgatni. Nem akartam, hogy miattam utálja az apját. Ráadásul az állapotának sem tett jót, ha felzaklatta magát. Mint ilyenkor mindig, most is egy erős köhögőroham tört rá. Az édesanyja berohant, ahogy mindig. Vörösek voltak a szemei. Valószínűleg a nagy ember megint megbántotta.
- Már megint csúnyán köhögsz - mondta, miközben leült a kis ember mellé. Automatikusan odébb ültem. Nem szerettem volna rontani a dolgokon. De a kedves hölgy odahajolt és megsimogatott. - Megint hallottad a vitánkat apáddal, igaz? - kérdezte a kis embertől, miközben a vállán nyugtatta a kezét. A kis ember csak bólintani tudott. - És megint felzaklatott, ugye? - újabb bólintás, miközben még mindig köhögött. - Ne is törődj vele fiam. Nyugodj meg, kérlek.
De a kis ember nem tudott megnyugodni. Az édesanyja a hátát és a mellkasát simogatta és dörzsölte, hátha attól lecsillapodik a lelki izgatottsága. De nem múlt el. Rosszat sejtettem, és próbáltam figyelmeztetni őket. A mancsomat az anyuka karjára tettem, aztán dörgölőztem Danielhez is. Mary azonban nem tudta, hogy mit akarok.
- Most ne kis szőrmók. A kis embernek már vörös volt a feje, és könnyek gyűltek a szemébe az erőlködéstől. Végül a kezén csupa bíbor folt jelent meg. Nem tudtam, mitől, de éreztem, hogy baj van.
- Most ne kis szőrmók. A kis embernek már vörös volt a feje, és könnyek gyűltek a szemébe az erőlködéstől. Végül a kezén csupa bíbor folt jelent meg. Nem tudtam, mitől, de éreztem, hogy baj van.
- Uram isten! - sikoltott fel Mary, amitől megijedtem. - Adam, azonnal hívd a mentőket!
A kis ember elájult, nekem pedig nem volt maradásom, amikor a nagy ember közeledett a lépcsőn.
Azt tudjátok, hogy indultam a Könyvmolyképző egyik novellapályázatán, amire sajnos nem sikerült bekerülnöm. Ettől függetlenül örülök, hogy indultam, és ezt is egy tapasztalatként könyvelem el. Remélem lesz még lehetőség próbára tenni a tudásom. Addig pedig igyekszem javítani az írástudásomon. A novellát majd felteszem ide is, és remélem kapok Tőletek kritikákat. Jó olvasást! :)
