Albert Camus - Közöny

Albert Camus francia író és filozófus volt. November 7-én lesz 104 éve, hogy megszületett Algériában. Az apja francia, az anyja spanyol volt. Amennyire tudom, az író a 30-as évektől élt Franciaországban. Egy ideig politizált is, de hamar rájött, hogy ez nem az ő vonala. Néhány műve megjelent magyar nyelven is, de én csak kettőt olvastam el belőlük. A két mű egy kötetben van megírva, amit példaképemtől, Spirit Bliss-től kaptam ajándékba egy nyereményjáték kapcsán. A címük: Közöny, és A bukás.

Közöny

Ez az egyes szám első személyben írt mű eleinte nagyon unalmasnak tűnt. Megmondom őszintén, az nem ragadt meg bennem, hogy olvasható-e a férfi neve, vagy hogy hol játszódott, de olvasgattam az interneten, és aszerint Meursault-nak hívták, és Algírban élt. Főhősünk élete egyhangú, a napjai mindig ugyanúgy telnek. Egy kis változás áll be, amikor édesanyja meghal egy "menhelyen". Ahogy a hölgy megöregedett, a fia nem tudott gondoskodni róla, ezért vitte oda. A temetésre elment, de mindenkit ledöbbentett azzal, hogy milyen közönyösen áll hozzá annak a halálához, aki az életet adta neki.

Ez az érdektelenség kíséri végig a hétköznapjait. Olyan, mintha nem érdekelné semmi. Sem az egyik szomszédjának a szerencsétlen kutyája, aki valamilyen okból kifolyólag jóformán mindig verve van. Utána a gazdája persze kétségbeesik, hogy hova tűnhetett. Szereti a kutyát, de valamiért mindig dühös rá. Megszokta, hogy a kis állat mindig vele van, és máris hiányzik neki. Őszinte leszek, nekem az öklöm is viszketni kezdett attól az embertől. De nem csak tőle.

Egy másik szomszédja, Raymond a "barátnőjét" bántalmazta. A férfi hivatalosan raktáros, egyébként pedig egy selyemfiú. Azonban a lány arab származású volt, és volt egy bátyja is, annak pedig barátai. El akarták kapni Raymond-ot, de valahogy mindig megúszta. A rendőrség is többször kikérdezte az incidensről, ami a lánnyal történt. Meursault pedig még tanúskodik is mellette, mert egész egyszerűen nem érdeklik a következmények. A férfi megkérte, ő igent mondott amolyan "miért ne" alapon. Ez az apátia vezetett el odáig, hogy Raymond "barátja" lett, akivel aztán sok időt töltött.

Emellett mondhatni lett egy barátnője is, akivel talán nem csak futókapcsolata lett volna. Sokat jártak Marie-val úszni a tengerpartra. Egy ilyen hétvégi program során történt, hogy hármasban mentek Raymond egyik ismerőséhez, akinek a parton volt egy kis háza. Ekkor történt, hogy találkoztak az arab bandával a parton, akikkel összeverekedtek. A lényeg, hogy ezután jött a történet csúcspontja. Meursault gyilkolt.

Nem véletlenül. Ugyan azt sem tudja megmondani, hogy miért húzta meg a ravaszt többször is, amikor megölte az arab lány bátyját. Annyit tudott, hogy lőnie kell, amint meglátja a kést a kezében. Meglátta, és lőtt. Egyszer. Az ezt követő további négy lövés okát nem tudta. A bíróságon halálra ítélték az emberölésért.

Olvasás közben mindvégig azon gondolkodtam, hogyan lehet egy ember ennyire közönyös? Főleg akkor, amikor börtönben ül tudván, hogy ki fogják végezni. Jóllehet feléledt benne a remény, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak felmentik a bűne alól. Talán az egész könyvben akkor véltem némi érzelmet is felfedezni a férfiban, amikor a börtöncellában merengve elkezdett neki hiányozni az úszás a tengerben, vagy Marie közelsége, akivel még azt is megbeszélték, hogy összeházasodnak. Az utóbbit persze nem értettem Marie szemszögéből.

Volt néhány ismerősöm, akik sok mindennel szemben nemtörődömök voltak, és mondhatom, borzasztóan bosszantott, holott nem az én életemről volt szó. Ugyanez történt most is. Bosszantott, de untatott is , hogy valaki ennyire közömbösen viselkedik mind a jó, mind a rossz dolgok iránt. A magam részéről, ha történik valami jó, annak nyilván örülök. Ahogyan a szép dolgoknak, vagy akár a lenyugvó nap gyönyörű színeinek. Vagy annak a képnek, amikor elmegyek a munkahelyemre, ami egy domb tetején van, és lenézek a főútig, a fasor között, és a hajnali derengés keresztülfurakodik a ködön.

A rossz dolgokkal csak addig törődöm, amíg meg tudom oldani őket. Ha nem, akkor persze minek fárasszam le magam lelkileg feleslegesen? Csak akkor lépek túl a problémákon és leszek közömbös velük szemben, ha biztos vagyok benne, hogy nem lehet őket megoldani. Vagy talán nem én vagyok az a személy, aki meg tudja őket oldani, esetleg nekem nincs jogosultságom hozzá, továbbá, nem az én felelősségem.

Mindebből következik, hogy a jóra próbálok koncentrálni, de semmiképpen sem vagyok közönyös az élettel szemben. Szóval azt hiszem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy ezt a könyvet elolvastam.

A bukás című műről majd a következő alkalommal írok véleményt. Addig is jó olvasást. :)

Teljes a gyűjtemény!

Az Alexandra könyvkiadó honlapján több %-os kedvezménnyel lehet könyveket rendelni. Én megtettem, és mindjárt három könyvet rendeltem. Nem is akármilyent! Példaképem, Spirit Bliss írónő művei közül 3 kötet hiányzott. Immár azonban teljes a gyűjteményem! :) Alig várom, hogy elolvashassam őket!

Jules Verne Föld körüli utazásra vitt

Valószínűleg én előttem már olvastátok "néhányan" ezt a könyvet. Én sajnos csak most tudtam a kezembe venni, ezért most írok róla véleményt. Jó olvasást! :)

Mindig is szerettem a meséket és a fantáziavilágot. Sokszor találkoztam szembe azzal, hogy Verne Gyula fejében micsoda világ létezik, de sajnos nem tapasztalhattam. Amikor gyerek voltam, sokan mondogatták, hogy az író egy lángelme volt, és a jövőbe látott. Aztán édesanyám mindig azt válaszolta erre, hogy akinek volt lehetősége és képzelőereje, az megvalósította azt, amit Verne leírt.

A könyvmolyok általában úgy vannak vele, hogy először elolvasnak egy könyvet, és ha az felkeltette az érdeklődésüket, akkor megnézik a filmes adaptációt is. Nálam ez máshogy volt. Láttam a 80 nap alatt a Föld körül című 2004-es filmet Jackie Chan-nel, Steve Coogan-nel és Cécile de France-szal. Mivel egyébként is szeretem Jackie Chan filmjeit, ezért felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt is. Nyaralás alatt sikerült is elolvasnom.

A könyv

Amikor elkezdtem olvasni, szinte azonnal láttam, hogy ez bizony nem lesz olyan, mint amilyen az általam látott film. Első gondolatom az volt, hogy unalmas lesz, de még akkor is végig fogom szenvedni magam rajta, ha már neki fogtam. Aztán ahogy haladtam egyre előre a történetben, rá kellett jönnöm, hogy Verne igen izgalmasan írt a maga korában.

Phileas Fogg-ot egy csendes, zárkózott, ugyanakkor gazdag, intelligens embernek írja le, aki a pontosságáról volt híres. Azt senki nem tudta, hogy miből él, mivel foglalkozik, és sajnálatomra ez a könyvben ki sem derül. A Föld körüli utazásnak egy fogadásból vág neki, azonban itt 20 ezer font a tét, ami ma körülbelül 7 millió forintnak felelne meg (nem pontosan, csak kerekítettem). Gondoljunk csak bele, hogy ez a pénz mennyit érhetett annak idején!

A könyvben már aznap útnak indul inasával, Passepartout-val, aki még egy napja sincs a szolgálatában. A fiatalember, hamar kiismerve "gazdáját" nagyon örül, hogy egy ilyen precíz, hajszálpontos urat szolgálhat, aki nem utazik, és - a könyvben írottak szerint - nyugton van. Nagy meglepetés számára, hogy a gentleman korábban ér haza, mint ahogyan az a napirendjében le van írva, ráadásul egy Föld körüli utazásra akar indulni még aznap este.

Eleinte sokat nevettem Passepartout nőimádatán. Azon, hogy minden új országban megnézte a nőket, vagy éppen róluk érdeklődött, hogy milyenek. Egy idő után viszont már csak a szememet tudtam forgatni olyan "Ezt nem hiszem el!" érzéssel. Ugyanakkor annak ellenére, hogy mennyi gondot okozott Mr Fogg-nak, bizonyságot tett arra is, hogy bátor, és van sütnivalója is.

Sikeresen megmentett egy - jóformán - elrabolt özvegyet a halál markából, amikor élve akarták elégetni elhunyt férjével együtt Indiában. A hölgy, Mrs Auda innentől kezdve csatlakozott hozzájuk útjukon, és jutott el végül ő is Angliába. Mindeközben nem tudom, hogyan, de beleszeretett a mindig csendes Phileas Fogg-ba. Utóbbi pedig - hála talán a hatalmas utazásnak, vagy Mrs Auda társaságának, vagy mindkettőnek egyszerre - olyan lett, mintha a benne lévő jég megolvadt volna. Kiderült, hogy ő is mélyebb érzéseket táplál a hölgy iránt.

Ugyanakkor, ha jobban visszagondolok, máskor is mutatott már ki érzéseket. Nem csak akkor, amikor Mrs Auda-t kellett megmenteni, hanem legtöbbször kedvenc inasunk irányában. A fiatalember ugyanis sokszor került kalamajkába, legtöbbször pedig ezért okozhatott volna bosszúságot főhősünknek. De Mr Fogg nem csinált mást, mint hogy mindig megoldotta a helyzetet vagy a pénzzel teli táskájának segítségével, vagy a bátorságával és önfeláldozásával.

Például, amikor Passepartout-t és néhány utast elraboltak a "gaz" indiánok, amikor a vonatuk szélsebesen akart keresztülvágtatni az államokon. Vagy ott van az a helyzet, amikor az út egy részére különváltak az inastól - egy "drága" nyomozónak köszönhetően. De szerencsére mindig visszataláltak egymáshoz. 

Nem spoiler-ezek többet. Aki még nem olvasta el, és szeretné tudni, hogy mi lett a vége, az kapja kézbe a művet, és essen neki! :) Annyi bizonyos, hogy ha Jules Verne többi könyve is ilyen, akkor alig várom, hogy azokat is elolvashassam.

Az 1956-os film

Megmondom őszintén, nem néztem utána pontosan, de ez volt az egyetlen film, amit kihozott a kereső az 1900-as években. Ugyanaz volt a véleményem, mint a könyvről. Régi, tehát biztosan unalmas. Szerencsére viszont kellemesen csalódtam ebben is. Ráadásul a film készítői igyekeztek úgy megfilmesíteni a könyvet, hogy ne változtassanak rajta. Ugyan néhány részt megváltoztattak, de alig észrevehetően.

A színészeket jól megválogatták, szerintem igazán jól játszották a szerepüket. Phileas Fogg-ról tényleg elhittem, hogy olyan, mint ahogy a könyvben is le volt írva. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy Mr Fogg még beképzelt is. A többi karakterrel kapcsolatban nem lettek plusz érzéseim. Éppen ezért nem is tudok sokat írni a filmről, legfeljebb az országokról, ahol kis csapatunk járt. A kedvencem még mindig az Új világ volt. Nem tudom, Amerika valamiért mindig jobban vonz.

A 2004-es film

Talán a leginkább elhíresült verzió: a 2004-ben készült film Jackie Chan-nel. Sőt, még Arnold Schwarzenegger is játszik benne. Lényegében ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy a könyvet is elolvassam. A film igazi vígjáték. Semmiben sem hasonlít a könyvhöz, vagy akár az első filmhez. Csupán annyi a közös bennük, hogy két fiatalember, Phileas Fogg és Passepartout egy Föld körüli utazásra indul fogadásból, és ezt az utat 80 nap alatt kell megtenniük.

Itt azonban Mr Fogg egy feltaláló, a tét pedig a megbecsülés. A filmben a Brit Tudományos Akadémia igazgatói posztját említették, de nekem érzelmileg úgy tűnt - főleg Mr Fogg részéről -, hogy őt inkább az érdekli, hogy figyeljenek rá, és még inkább tiszteljék. Ez egy nagyon szép dolog, ettől eltekintve viszont egy kétbalkezes okostojást csináltak a karakterből. Még a hölgy utastárs, Monique La Roche is ügyesebb volt.

Érdekes kivitelezés volt azonban az, hogy Passepartout egy Kínából érkezett harcos volt, nem pedig egy francia "inas-család" leszármazottja. (Szóljatok, ha rosszul emlékszem!) Bár, ha a színészt nézzük, mondjatok csak EGY olyan filmet, amiben Jackie Chan mellett nem volt egyetlen harcművészeti elem sem. Végignéztem a filmjeinek a listáját. Az egyik felét láttam, és tudom, hogy van benne verekedés. A másik felét nem láttam, de a címében benne van az, hogy "bunyó".

A grafika, a képvilág és a tájak viszont szebbek voltak, mint a korábbi filmben. Nyilván a technikának köszönhető a java része, hiszen 2 híján 50 év van a két film megjelenése között. Az országok is rengeteget változtak ennyi idő alatt. 

Egy szó, mint száz, nagyon tetszett ez a film is. Mind a könyv, mind pedig a két film nagyszerűnek tűnik a maga nemében, ezért is ajánlom azok figyelmébe, akik valamilyen okból kifolyólag nem olvasták vagy nem látták még valamelyik filmet. Sőt, van még egy 3. film is, amit még nem sikerült megnéznem. Ez 1989-ben készült. Aki már látta, szívesen fogadom a véleményét! Persze, amint tudom, én is megnézem.

Legközelebb, majd Albert Camus - Közöny, és A bukás című történetéről mondok véleményt. A regényemmel továbbra is haladok. Őszintén szólva, szeretném elküldeni a Könyvmolyképző Kiadónak az Aranymosás pályázatra. Éppen ezért nem fogok minden fejezetet feltenni. Azonban ugyanígy folytatom a Nevünkben a sorsunk című szösszenetregényemet. Addig is jó olvasást és szép estét Nektek! :) 

Varázslatos kötelék

Október első napját azzal köszöntöm, hogy cenzúrázatlanul, módosítás nélkül közzéteszem a novellát, amivel indultam a Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! című pályázatán. Megmondom Nektek őszintén, hogy az ehhez hasonló írásaimat nem igazán szoktam újraolvasni, ha egyszer beküldtem valahova. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak szükségét érzem annak, hogy egy adott idő elteljen hozzá. Ez még nem telt el, szóval úgy, ahogy elküldtem a kiadónak, most úgy mutatom meg. Talán később újra írom. Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat.

Amit tudni kell róla: nem került be a válogatásba, szóval nem is fog megjelenni. A másik pedig, hogy a novella igaz történet alapján íródott.

Jó olvasást! :)

Varázslatos kötelék

A vendégek jól érezték magukat. Legalábbis úgy tűnt. Az alkoholt már javában fogyasztották, és már a meglepetés születésnapi torta is felvágásra került. Valami mégis hiányzott egészen addig, amíg meg nem csörrent a zsebében a mobiltelefon. Nem is valami, hanem inkább valakik hiányoztak. Sally széles mosollyal az arcán, papucsban futott a tégla építésű lakóház kapujához. Szerencsére földszinten laktak.

  – Sziasztok – köszönt a két fiúnak, akik a lépcső alján vártak.

A lány mit sem törődve futott le hozzájuk és ugrott nehezen a magas ifjúk nyakába. Ők hiányoztak neki, és már alig várta, hogy megérkezzenek az eseményre. Nagyobb meglepetés és boldogság nem is kellett neki erre a napra. Pedig nem volt köztük hatalmas barátság. Csupán egy nyaraláson ismerkedtek meg véletlenül annak idején. Egészen pontosan hét éve. Még a kapcsolatot sem igen tartották, csak eleinte, illetve az utóbbi néhány hónapban. Azt is csak interneten keresztül. Mégis megígérték neki, hogy ha tudnak, akkor eljönnek.

Sally örömmel és büszkén mutatta be őket a barátainak. Valamiért elégedettséggel töltötte el, hogy a régi és jelenlegi osztálytársain kívül más ismerősei is vannak, akiket nyugodt lélekkel meghívhat a születésnapjára. A bemutatkozás után mindenki folytatta, amit éppen csinált. Sally viszont innentől kezdve csak a két fiúval foglalkozott, egy idő után pedig már csak egyikükkel. Minden rezdülését figyelte, de nem tudta, hogy miért. Aztán már csak egy helyben álltak és csak beszélgettek. A szülinapos annyira örült nekik, hogy mindig meg kellett ölelnie őket, de az idősebb fiú olyan magas volt, hogy kényelmetlennek érezte az ölelést. Lucas azonban más volt.

Kényelmesen elfért a hónalja alatt, és bár nem volt köztük semmi, a fiú mégsem utasította el. Nem bánta ezt a sok ölelést, sőt, mintha még örült is volna neki. Legalábbis ezt gondolta a lány, ahogy belenézett a világos kék szempárba. Aztán persze ennek is vége szakadt, mint ahogy sok mindennek Sally életében. Tudta, hogy azért, mert Lucasnak megtetszett az egyik barátnője. A lány természetesen ennek nem örült, ha arra gondolt, hogy milyen jól eső érzés kerülgette, amikor a fiú átkarolta a vállát. De nem állt a két fiatal útjában. Már megszokta, hogy végül mindig ő áll félre.

Mégis mosolyognia kellett, amikor eszébe jutott, hogy Lucas ment oda hozzájuk a nyaraláson. Engedélyt kért Sally-től és a barátnőitől, hogy a testvérével odaülhessenek hozzájuk. Mindezt természetesen a nyaralás utolsó estéjén. Másnap már haza kellett menniük. A lány akkor úgy érezte, hogy Lucas állandóan őt nézi. De ez akár képzelgés is lehetett, hiszen valahol, mélyen, legbelül élvezte volna, ha egy fiú megbámulja. Ugyanakkor zavaró is volt, mivel Sally akkoriban az idősebb fiúkat kedvelte.

Most mégsem tudott elszakadni Lucas mellől. Ismeretlen érzések kavarogtak benne, ahogy odabújhatott a fiú vékony, de erős mellkasához. Sally-nek lelkiismeret furdalása volt, amiért nem foglalkozott a többi vendégével, de őket minden nap láthatta. Még a legjobb barátnőjét is elhanyagolta, akit viszont szintén ritkán látott. Lucas mellett azonban eltöltötte a jókedv és a biztonság érzete. Túl jól esett neki a fiú kedvessége abban az időszakban. Talán önző volt, de nem tudatosult benne.

Később pedig úgy érezte, hogy alig néhány perc telt el azóta, hogy a fiúk megérkeztek, de máris menniük kellett. Hosszú volt az út hazáig, és nem tudtak ott aludni. Természetesen megbeszélték, hogy innentől kezdve rendszeresen tartják a kapcsolatot az interneten keresztül. Végül kiderült, hogy igazán csak Sally volt az, aki ezt igyekezett is betartani. Még Lucas is sokszor csak pár szót írt vissza, mielőtt elköszönt volna. A lány megértette ezt, hiszen a gyönyörű kék szemekkel megáldott fiúnak profi sportolóként és magántanulóként kevés ideje volt a magánéletre. És talán már tetszett neki valaki.

Így telt el újabb két év Sally életében anélkül, hogy újra találkozott volna Lucasszal. Az interneten található közösségi oldalaknak köszönhetően azonban figyelemmel kísérhette a fiú életét. Ugyanakkor képmutatónak érezte magát, amikor örömmel konstatálta, hogy a fiúnak nincs barátnője, miközben ő párkapcsolatba lépett egy másik fiúval.

Ez a kapcsolat is úgy indult, hogy Sally örült neki, de egy idő után rájött, hogy nem lesz hosszú életű. Ráadásul minduntalan visszatértek a gondolatai a kék szemű sportolójához. A két fiú ráadásul kis híján találkozott Sally huszonegyedik születésnapján, amit a lány barátja próbált szervezni. Lucas végül – szerencsére – nem tudott elmenni a partira, de ígéretet tett a lánynak, hogy a nyár folyamán bepótolja az elmaradását.

Mind tudjuk, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Lucas az idő folyamán egyre többet beszélgetett Sally-vel. Ezzel és több gesztusával a lány szőke hercegévé lépett elő. Megtartotta az ígéretét, és szebb születésnapot adott a lánynak, mint annak barátja, akivel még viszonyban volt. Sally legalábbis így érezte. Olyannyira várta a fiú érkezését, hogy több garnitúra ruhát is felpróbált, mire a legegyszerűbb mellett döntött. Egy zöld térdig érő nadrág, egy fehér trikó, egy hozzá illő, átlátszó fehér ing, és hosszú szőke haját kibontva hagyta. A szülei nehezen akarták elengedni, mert a boldog kisugárzás teljes mértékben felöltöztette a lányt.

Ahogy kilépett a kapun, rögtön meglátta a fiút fekete paripája mellett állva, és már bánta a szerény ruhaválasztást. Lucast feltűnő jelenségnek látta kék ingében és farmerjában, amelyek csak kiemelték kék szemét. Emellett amint összekapcsolódott a tekintetük, Sally mosolya a füléig ért, míg Lucas szégyenlősen elfordította a fejét. Úgy tűnt, hogy el akarja takarni a mosolyát, amit nem tudott visszatartani. Ekkor Sally úgy érezte, mintha kattant volna valami benne, akár egy kapcsoló. Olyan volt, mintha a fejében hallotta volna azt a hangot, vagy legalábbis valahol a lelke mélyén. Mindenesetre onnantól kezdve érezte, hogy Lucas és ő többek lesznek, mint ismerősök. Színtiszta vonzalmat érzett a fiú iránt, amely talán viszonzásra talál.

Miközben egyre közelebb ért a fiúhoz, észrevette, hogy mennyire megváltozott a két év alatt. Izmosabb és talán egy kicsit magasabb lett. A vállai szélesebbek, a testtartása határozottabb volt. Sally-nek még inkább lábujjhegyre kellett állnia ahhoz, hogy át tudja karolni a nyakát, miközben megölelte. Ezután Lucas mosolyogva adta át az ajándékát, amely konyakos csokoládé volt. Sally kifejezetten irtózott ettől a desszerttől, amióta csak az eszét tudta. Mégis, ahogy ránézett a dobozra, úgy érezte, hogy ez a legszebb ajándék, amit valaha kapott. Egy öleléssel és két puszival köszönte meg Lucasnak, mielőtt még beültek az autóba.

  – Hova szeretnél menni? – kérdezte Lucas.

  – Ki a városból, egy kis friss levegőt szívni.

Miközben elindultak, a vezetésről kezdtek el beszélgetni. Sally még soha nem vezetett autót, és az volt az érzése, hogy addig nem is fog, amíg nem szerzi meg a jogosítványt, majd pedig az első autóját. Távoli kilátásnak tűnt mindez számára. Legalábbis addig, amíg Lucas meg nem szólalt:

  – Ha tudsz egy helyet, ahol nincs senki, akkor átadom neked a kormányt. – Sally nem tudta, hogy mit mondjon. Meglepődött, ezen felül határtalan vidámság és hála árasztotta el a lelkét.

Miközben mutatta a fiúnak az utat, Sally folyamatosan beszélt. Zavarában nem igazán figyelt arra, hogy mi hagyja el a száját. Első alkalommal ült kettesben egy autóban egy olyan fiúval, aki még tetszik is neki. Idővel azonban ez a zavar elmúlt. Legalábbis azt hitte, hogy nem fog visszatérni. Azonban ahogy kiértek abba a falucskába, ahol Sally felnőtt és találtak egy elhagyatott utcát, rájött, hogy még sincs ekkora szerencséje.

Lucas állta a szavát és szólt a lánynak, hogy cseréljenek helyet. Először Sally szállt ki, és látta, hogy a fiú a lábát nézi. Érezte, hogy pír önti el az arcát, mivel a nyár közepén olyan meleg idő köszöntött rájuk, hogy az a nadrágján is meglátszódott. Azt gondolta, hogy a fiú most biztosan undorodva nézi, és átgondolja, hogy tényleg a vezetőülésre engedje-e őt. De Lucas nem szólt semmit, ő is csak kiszállt és átengedte Sally-t a vezetőüléshez.

Eleinte Sally nagyon félt attól, hogy kárt tesz az autóban, ráadásul többször is lefulladt, miközben próbálta elindítani. Lucas viszont csak bátorította. Eközben pedig elmesélte a lánynak, hogy ő az első, aki igent mondott arra, hogy megpróbálja. Talán csak ennyit kellett hallania Sally-nek ahhoz, hogy megjöjjön az önbizalma. A végén Lucas dicsérte, hogy milyen ügyes volt. Ezután a nap hátralévő részében vacsoráztak és elmentek sétálni. Kiderült, hogy – bár hétvége van – Lucasnak másnap dolgozni kellett menni. Ezért Sally kérte, hogy vigye haza.

  – Mit szeretnél valójában? – kérdezte Lucas határozott tekintettel.

  – Azt, hogy kipihend magad – Sally nem értette, hogy miért kérdezte.

  – Akkor elmegyünk sétálni. – Mindeközben már késő estére járt.

Elmentek a város közepén épült várba, ahol sokáig sétáltak, bohóckodtak, beszélgettek, és – talán – vágyakozva néztek egymásra. Habár Sally sokszor nem mert ránézni. Félt, hogy ezzel elrontana mindent, és Lucas elpártolna tőle. Úgy tűnt azonban, hogy ez nem fog megtörténni. Addig, amíg Sally el nem kezdett panaszkodni az akkori barátjáról. Később jött rá, hogy ez mekkora hiba volt. Szinte sejtette, hogy Lucas többé nem fog miatta a nagyvárosba menni.

Az ember néha azon kapja magát, hogy milyen nagyokat tud tévedni. A jövőt senki nem láthatja előre. Ugyanis Lucas nem váratott magára sokáig. Sally-nek nem kellett újabb éveket várnia a következő találkozóig. Két hét után Lucas ismét meglátogatta, és elvitte Sally-t a közeli tóhoz. Éppen naplementére értek oda. Sally addigra már véget vetett a nem működő kapcsolatának, és utat engedett érzelmeinek. De azok csak nem jöttek.

A tó körül sétálgattak Lucasszal, és alig beszélgettek. Talán mindketten zavarban voltak. Sally a legutóbbi alkalomból tanulva most szépen kiöltözött a fiú kedvéért, de ezúttal Lucas volt egyszerű öltözetben. A lány ezen sokat mosolygott magában, amíg be nem sötétedett. Utána már egyáltalán nem tudott elmélkedni rajta. Mindannyiszor elvesztette gondolatainak a fonalát, ahányszor csak Lucas hozzáért.

Néha átkarolta a derekánál fogva, miközben a lány fotókat csinált a túlparton csillogó fényekről. De megérintette akkor is, amikor csikizni próbálták egymást. Sally-nek majd kiugrott a szíve, amikor az egyik ilyen kísérleténél a fiú úgy karolta át, hogy közben lefogta a kezét. Ugyanakkor meg is volt ijedve, hogy itt van egyedül a sötétben egy magas, erős fiúval, akit igazából alig ismert. Ami azt illeti, nagyon vegyes érzései voltak. A félelmét azonban legyőzte a biztonság érzete, és hogy a lelke legmélyéig színtiszta nyugalmat és boldogságot érzett. Még a csend is jól esett neki, és nem akart mindenáron beszélgetni.

Természetesen hazafelé menet igyekezett még a legapróbb témát is szóba ejteni.

  – Kell menned holnap dolgozni? – kérdezte végül a legutóbbi hétvégére gondolva.

  – Szerencsére nem.

  – És haza akarsz vinni, ha a városba értünk?

  – Majd eldöntjük, ha odaértünk – mondta Lucas, aztán csendesen hozzátette: – De ha szeretnéd, akkor hazaviszlek.

  – Még nem.

Bármit megtett volna, hogy ne kelljen még elválnia a fiútól, de ezt nem akarta hangosan is kimondani. Ezeket az érzéseket csak megerősítették azok a zenék, amelyek az autó lemezjátszóján szóltak. Természetesen mind a szerelemről és a vágyról. Az egyik, amelyben az énekes határozottan kijelenti, hogy szüksége van a másik szerelmére, különösen hatással volt Sally-re. Ráadásul Lucas volt az, aki az adott zenékre kapcsolt.

Végül nagy kő esett le a lelkéről, amikor kiderült, hogy Lucas sem azért akart visszamenni a városba, hogy hazavigye a lányt. Ugyanis útközben fölmentek a városban található hegyen lévő erődhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az országot is átszelő folyóra. Itt is több órát eltöltöttek anélkül, hogy bármi érdemlegeset mondtak volna egymásnak. Végül Lucas már annyira fáradt volt, hogy kénytelen volt hazavinni Sally-t. A lány ezt nem bánta abból a szempontból, hogy tudta, Lucasnak még sokat kell vezetnie hazáig.

Ahogy tartottak Sally otthona felé, érezhetően vibrálni kezdett közöttük a levegő. Sally alig kapott levegőt, és nehezére esett palástolnia az érzéseit. Meg akarta érinteni Lucast. Minden porcikája ezt kívánta, de mégsem tette. Amikor leparkoltak a ház előtt, Sally még az autóban megölelte a fiút búcsúzásként. Az apró puszitól, amit a fiú nyakára adott, még ő is libabőrös lett. Lucasnak csak a sóhaját hallotta.

Azt gondolta, hogy Lucas nem fog kiszállni az autóból, de ismét tévedett. A fiú szálegyenes háttal szállt ki az autóból, és megölelte Sally-t. Amikor egy kicsit elhúzódott tőle, nem ment messzire. Olyan közel volt az arcuk, hogy a lány nem tudta eldönteni, hogy a fiú meg akarja-e csókolni, vagy csak puszit akar adni az arcára. Minden esélyt meglátott arra, hogy az előbbi fog megtörténni, ezért egy kicsit még a szemét is becsukta.

Abban a pillanatban azonban belevágott a felismerés, hogy ha mégsem csókolja meg őt Lucas, akkor a fiú bolondnak nézheti, amiért ezt gondolta. Éppen ezért azonnal ki is nyitotta a szemét, és gyorsan becsukta a száját, amelyről azt sem tudta, hogy kinyitotta. Lucas szája egy aprót rándult, és hosszan puszilta Sally arcát. Ez volt a búcsú, mielőtt a fiú visszaült a volán mögé.

Bár a csókra végül nem került sor, Sally mégis úgy ment be a lakásba, hogy a Mennyekben érezte magát. Bármennyire is vágyott arra, hogy Lucas ajkait érezhesse, örült, hogy ez végül mégsem teljesült. Továbbra is reménykedett benne, hogy ez a viszony több lesz, mint az eddigi párkapcsolatai. Hogy a fiú többet akar tőle, mint pusztán futó kalandot. Ugyanakkor még mindig félt tőle, hogy csupán ennyiről lesz szó. Nem volt elég nagy az önbizalma, hogy elhiggye, Lucas esetleg tényleg többet szeretne tőle. Ami talán túlmutatna az átlagos kapcsolatokon.

Még akkor sem volt benne biztos, amikor a fiú elhívta Sally-t, hogy töltse nála az egyik délutánt. A lány megijedt, amikor Lucas azt az ötletet is felvetette, hogy aludjon nála. Az a választás sem segített leküzdeni a félelmét, hogy éjszaka hazavinné őt a fiú. Rémképek jelentek meg Sally előtt, hogy ha elmegy, és Lucas túl messzire menne, akár erőszak is lehet a végén. Igyekezett legyűrni a hirtelen támadt kétségbeesését a bizakodással, hogy Lucas nem ilyen. Azonban a lány édesanyja pár szóval meg tudta nyugtatni őt.

  – Ha csak egy éjszakás kalandot akarna, nem autózott volna ennyit érted, hanem a közelben keresett volna valakit.

Ezt a mondatot skandálta magában Sally, miközben felszállt este a buszra. Kellemes, augusztus 16-i időjárás volt, a buszon azonban a klíma és az este közeledte ellenére is meleg volt. A lány azért aggódott, hogy ez ne látszódjon meg a ruháján. Nem szeretett volna kellemetlen helyzetbe kerülni Lucas előtt. Megkönnyebbült, amikor leszállva látta, hogy semmi gond nincs a ruhájával. Minden szorongása ellenére izgatott is volt.

Lucas udvariasan és lovagiasan viselkedett vele, ugyanis Sally az egyik buszt lekéste, és egy órával később indult a következő. Erről mobiltelefonon értesítette a fiút, aki azt javasolta, hogy találkozzanak félúton. Így Sally-nek nem kellett másfél órát a buszon ülnie, és amikor leszállt, Lucas szorosan magához ölelte. Úgy tűnt, hogy el sem akarja engedni. Bár Sally is nehezen tette meg.

A fiúnak azonban tervei voltak, amiket csak apránként osztott meg Sally-vel, ébren tartva ezzel a lány kíváncsiságát. Emellett pedig valahonnan tudta, hogy a lány örül a meglepetéseknek. Vagy egyszerűen csak ennyire romantikus volt. Kettejük között viszont határozottan kialakult egyfajta kapcsolat. Először Lucas elvitte őt megint vezetni, hogy a lány tudjon még egy kicsit gyakorolni. Csak egy rövid szakaszon mehettek, és Lucas minden alkalommal megfordult az autóval, hogy tudjanak még menni. Ilyenkor, ahogy helyet cseréltek, mindig megölelték egymást, miközben Lucas bókokkal bombázta a lányt.

Ahogy kezdett besötétedni és romlottak a látási viszonyok a vezetéshez, Lucas úgy vetette fel az ötletet, hogy megmutatja a lánynak a város melletti folyót. Több se kellett Sally-nek, hogy pillangók verdessenek a gyomrában. A kicsi város egy folyó parton épült, és akkor este olyan színtiszta volt az ég, hogy a csillagok és a telihold megvilágított szinte mindent. A lány addig a napig csak filmekben látott ehhez hasonló romantikus jeleneteket.

Amikor odaértek, Sally látta, hogy a folyó másik oldalán egy sziget van, amelyre egy keskeny hídon lehetett áthaladni. Lucas pontosan a híd közepén állította le az autót, és elmondta a lánynak, hogy ez igazából csak a folyó egy mellékága.

  – A szélesebb meder a sziget túloldalán van – mesélte a fiú. – Ha szeretnéd, egyszer megmutathatom.

  – Igen, szeretném - mondta Sally mosolyogva. Örült, hogy Lucas ezzel elárulta, hogy szeretne vele találkozni még a jövőben.

A híd korlátjának támaszkodva csak nézték a folyó sodrását, amelyet a Holdnak köszönhetően tökéletesen láttak. Sally ráadásul oda volt a természetért, és a hozzá hasonló csodákért. Néha, amikor ébren álmodott, azt képzelte, hogy ott vannak körülötte azok az apró, tündérszerű lények, akik őrzik és védik az élővilágot. A folyó felett is úgy érezte, mintha ott lennének a közelben, de tudta, hogy érzékei a mellette álló fiú miatt élesedtek ki.

Az ő mozzanataira koncentrált. Érezte minden megmozdulását, és nem csak azért, mert a fiú egyik keze a derekán volt, és csak a másikkal támaszkodott a korláton. Így beszélgettek és viccelődtek, de csak egy kevés ideig. Ekkor ugyanis Lucas elengedte Sally-t és úgy helyezkedett a korláton, hogy teljesen szemben legyen a lánnyal. Sally-nek a szívverése is elállt, ahogy próbálta kivenni a kék szempár körvonalait. Mivel a Hold a fiú háta mögül világított, így nehéz volt kivenni az arcvonásait. Eközben természetesen a lány fülig vörösödött.

Ahogy lesütötte a szemét, látta, hogy Lucas megmozdul. Egyre lassabban közeledett felé, és Sally azt is elfelejtette, hogy hogyan kell levegőt venni. Lucas rosszfiús külseje, amit a fekete bőrdzseki kölcsönzött neki, és határozott közeledése a lány felé lélegzetelállító volt. Ennek ellenére egy apró csókkal érintette csak Sally ajkait. Csak azután folytatta bátrabban, hogy érezte, a lány nem fogja visszautasítani. Hogyan is tehette volna? Minden ereje és félelme elszállt belőle. Nem maradt más, csak a vágy, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Azonban nem állhattak összeölelkezve az idők végezetéig, és nyár ellenére az idő is kezdett egyre hűvösebb lenni, ahogy közeledett az éjszaka közepe. Egy kicsit még sétáltak, hogy felmelegedjenek, de Sally meg-megremegett. Nem tudta, hogy a hűvös levegőtől, vagy Lucas közelségétől, mindenesetre a fiú megérezte a lány reszketését.

  – Mi a baj? Haza akarsz menni?

Sally csak a fejét rázta. Nem tudta, hogy mit mondjon, de amikor végül beszálltak az autóba, hogy elinduljanak Lucashoz, elég erőt merített.

  – Ugye nem azért hívtál le, mert bármi hátsó szándékod lenne? – a hangja remegett, de nem tágított. Lucas hangja kedves volt és határozott.

  – Nem, egyáltalán nem azért.

  – Csak mert nem szeretném, ha bármilyen félreértés lenne köztünk.

  – Semmi sem fog történni, amit nem szeretnél.

Megnyugtatva ezzel Sally-t, hazamentek. Lucas pedig tényleg nem tett olyat, amit a lány ne szeretett volna. Úriemberként viselkedett, miközben vacsorát készített a lánynak, miközben táncoltak és filmet néztek. Egymás karjaiban aludtak el, és eközben sem tett semmilyen illetlen dolgot. Másnap hazavitte a lányt, és egy hét múlva már világgá kürtölte a közösségi oldalán, hogy ők egy párt alkotnak. Sally leginkább ekkor nyugodott meg, hogy a fiú tényleg komolyan gondolta.

A lánynak Lucas előtt nem volt olyan tartós kapcsolata, ami egy évnél tovább tartott volna. Lucas azonban ezt is lehetővé tette. Sally azt hitte, tudja, mi a szerelem és az önzetlenség. Négy év Lucas mellett azonban rádöbbentette, hogy addig fogalma sem volt róla. Később is azt érezte, hogy ők együtt alkotnak egy egészet. Még akkor is szerelmet érzett iránta, amikor felszállt a rózsaszín köd a szeme előtt.

Mint minden kapcsolatban, az övékében is voltak hullámvölgyek, és a lány tudta, hogy lesznek is még bőven. Talán éppen ezért olyan szép a szerelem és a párkapcsolat. A lényege, hogy a két ember együttműködjön. Ha valami kezd tönkremenni, akkor közösen helyre tudják hozni. Ha valami probléma van, akkor higgadtan meg tudják beszélni a dolgokat. Sally számára ez is csak azért volt annyira fontos, mert tudta, hogy megbízhat a fiú őszinteségében. Hiszen az egész kapcsolatukat így kezdték, miután Lucas megcsókolta őt a hídon. A fiú annyira megbecsülte ezt a lépést a lány részéről, hogy nem is volt kérdés, hogy a kapcsolatuk erre épül. Ezt természetesen egyikük sem bánta.

Sally elgondolkodott azon, hogy egyszer könyvet ír a kettejük mesebeli kapcsolatáról. Addigi életében ugyanis csak a mesékben találkozott olyan kapcsolattal, aminek happy end lett a vége. A szüleit kivéve valós példa nem volt előtte. Lucas mellett viszont elhitte, hogy létezik egy olyan, hogy „Boldogan éltek, míg meg nem haltak”.