2017. december 19., kedd

Karácsonyi angyal

Megmondom őszintén, hogy ebben az évben ez lesz az utolsó bejegyzésem. Tudom, megint odáig jutottam, hogy jóformán csak havonta egyszer írok. Azon igyekszem, hogy sikerüljön elérnem azt, amin hosszú évek óta munkálkodom. Igazság szerint azon gondolkodtam, hogy addig nem is írok bejegyzést, de úgy gondolom, ez megkívánja.

Nyilván Ti is hallottatok róla, hogy Debrecenben meghalt egy édesanya, aki hármasikreknek adott életet. Szerencsére a kicsik jól vannak, amennyire tudom. Az édesapa érthetően mély gyászban van, ugyanakkor nem akarja elfogadni a helyzetet, mert szerinte emberi mulasztás miatt kellett elveszítenie a feleségét. Nem tudom annyira a részleteket, mert nem igazán erről szeretnék írni.

Amiről írni szeretnék, az az emberi összefogás lenyűgöző és csodás mivoltáról, és arról az igazságtalanságról, hogy egy család karácsony előtt veszít el egy fontos embert. Bárki bármit mond, egy anyuka nagyon fontos, ha nem a legfontosabb egy család életében. Leginkább ő fogja össze a családtagokat, ő a kapocs, az angyal, a védelmező, a barát, a társ... Minden! 

Ráadásul ezek a csöppségek ezt nem tapasztalhatják meg. Nyilván egy apuka is tud ilyen lenni, és biztos vagyok benne, hogy a szóban forgó apuka nagyszerű szülője lesz a gyerekeknek. Szörnyen nehéz lesz, hiszen még aprók, még a kórházból sem jöttek ki. De helyt fog állni, mert ez egy szerető szülő dolga. 

Jómagam nem vagyok szülő, ezt beismerem. Azonban roppantul szerencsésnek mondhatom magam, mert két csodálatos szülővel áldott meg az élet, akik fáradtságot nem ismerve neveltek fel engem és a testvéreimet. Nekik köszönhetően érzem azt, hogy teljes volt a gyerekkorom, és teljes életet élhetek most is, mert javarészt miattuk vagyok az, aki vagyok.

Fábián Tamásnak csak azt tudom üzenni, hogy tartson ki. Amennyire hallottam, olvastam és láttam, rengetegen összefogtak érte és a családjáért, hogy egy kicsit könnyítsenek az elkövetkezendő időkön. Nyilván az adományok nem fogják visszahozni a szerelmét, de úgy gondolom, hogy igazán csodálatos az emberek ilyetén összefogása. A hölgy pedig biztosan látja a Mennyekből, és onnan fog vigyázni rá és a gyerekekre.

Nem kívánok Boldog Karácsonyt, mert ilyen helyzetben biztosan nem lesz az. De azt kívánom Önnek és a gyerekeknek, hogy a későbbiek könnyebbek legyenek, és kellemesebben teljenek. Az embereknek pedig köszönöm, hogy újra elhihetem, hogy létezik olyan: önzetlenség. Az elhunyt édesanya emlékére pedig hadd osszak meg egy verset.

Elnézést kérek előre is attól, aki szakmabeli, vagy nem igazán tetszik neki a vers. Elnézést kérek azért is, ha nem igazán olyan formájú. Őszintén szólva évek óta nem írtam verset, de úgy gondoltam, hogy most ez a helyzet megkívánja. Általában nem nagyon szoktam újraolvasni és újragondolni azokat, amiket írok, mert akkor vagy átírnám az egészet, vagy meg sem írnám. Előbbi azzal fenyegetett volna, hogy napokkal később teszem közzé a bejegyzést, utóbbinak az eshetősége pedig egyáltalán nem tetszett.

Egy szó, mint száz, minden tiszteletem az édesapáé, az elhunyt édesanyáé, és hozzátartozóké. Karácsonyra pedig sok erőt, kitartást és szeretetet kívánok!

Angyal, ki a Mennyekben vagy,
kinek szíve és lelke nagy,
Vigyázz rájuk őrző szemeddel,
óvd őket anyai szeretettel.
Adj nekik erőt, bátorságot,
kicsi szívük nagyon ne fájjon.
Hiányod örökké bennük él, 
ez pedig hidegebb, mint a tél.
Közelséged sugározzon szeretetet,
ez talán csillapítja majd félelmüket.
El nem felednek Téged soha,
hiszen szívükbe zártak, oda.

Még annyit utószóként, hogy aki szeretne adományozni az édesapának, Fábián Tamásnak és a kicsiknek, az keresse fel a Tündérkör Alapítványt, vagy magát az édesapát akár a Facebook-on, hogy mire lenne még szüksége.

Köszönöm!