Egy kis magánélet 10. - A Volánbusz Zrt. tiszteletére

Csak gratulálni tudok a Volánbusz Zrt. vezetőségének és munkatársainak, akik képesek olyas valakit munkába állítani, mint azt az illetőt, aki 2014. 06.17-én (kedden) a 11.40-es buszt vezette Százhalombatta - Ercsi - Adony - Dunaújváros irányban.

Tisztelettel tanácsolnám a vezetőségnek, hogy legalább évente végeztessen el egy pszichológiai vizsgálatot a sofőrökkel, ugyanis a monotonitás, és egyesek szemtelen, nem elfogadható viselkedése rossz hatással van az ő viselkedésükre is.

Az illetőnek - aki miatt ezeket a sorokat írom - pedig azt tanácsolom, hogy addig, amíg valaki normális hangnemben beszél vele, és egy rossz szót sem ejt ki a száján, addig ugyanazzal a viselkedéssel illesse meg a másikat. Csak azért, mert ő adja a jegyet és ő ül a kormánynál, még nem ruházza fel olyan tulajdonsággal, ami megengedhetné azt a magatartást, amit mutatott egy fiatal lány ellen.

Ha netán hímsoviniszta, akkor ne dolgozzon olyan helyen, ahol bizony sok nővel is találkozhat. Ha pedig esetleg rossz passzban volt, akkor ne másokon vezesse le. Bő másfél órája van vezetni, hogy kiengedje a feszültségét.

Az ilyenre csak azt tudom mondani, hogy nevetségessé, szánalmassá teszi a céget és a kollégáit is, mert ilyenkor őket képviseli. Mélységesen csalódtam, hogy miután mosolyogva - pedig fáradt voltam, korán keltem és elegem volt mindenből! - ilyen viselkedést mutattak irántam. Eddig optimista voltam afelé, hogy egy mosollyal minden nap szebbnek tűnhet, de ez a fickó sikeresen lerombolta az eddigi tapasztalataimat, és kivételesen azt kell mondjam egy ismeretlennek, menjen el orvoshoz és kezeltesse magát, mert ez nem volt tisztességes, amilyen hangot és bánásmódot meg mert engedni magának. És csodálkoznak, hogy a fiatalok nem adják meg a tiszteletet az idősebbnek?

Ne feledjék, hogy a fiatalok csak azt tanulják, amit mutatnak nekik! Tehát a fiatalok viselkedésén előbb úgy változtassanak, hogy az idősebbeket tanítják meg némi tiszteletadásra, mert az, hogy megért egy bizonyos kort, az önmagában még nem tiszteletreméltó.

Egy kis magánélet 9.

Sajnos most nem tudok sokat írni. Előzetesen annyit elárulok, hogy már készülök egy új történettel, illetve a régit is finomítgatom. Persze, ha van egy leheletnyi szabadidőm. Elég sok a dolgom mostanában a sulival és a jövőmmel kapcsolatban is. Drukkoljatok, hogy minden rendben menjen. :)

Sok jó dolog történt velem az elmúlt időszakban, de ugyanakkor sok rossz is. Az előbbiben persze minden apró kis csoda benne van. Az élet apró örömei, amikért érdemes élni és érdemes jókedvűnek lenni. Most is ezekre próbálok koncentrálni. Lassan, még inkább nehezen, de azért megyeget. :) Leginkább olyankor nehéz ezekre összpontosítanom, amikor az emberi éretlen, elviselhetetlen, és sajnos legyőzhetetlen viselkedést tapasztalom.

Őrület, hogy egyesek milyen alja módon tudnak viselkedni, csak azért, mert esetleg egy társasház legfölső emeletén vannak, máris Istennek képzelik magukat, hogy ők bármit megtehetnek. Nem tudom ki hogy van vele, de én az ilyen embereket még inkább lenézem. Szánalmasabbnak tartom őket, mint azokat, akik valamilyen okból kifolyólag az utcán élnek.

Semmire sem becsülik a másikat, az alapvető tiszteletet nem adják meg senkinek sem. Az a legrosszabb, hogy nem lehet ezek ellen mit tenni. Ha ugyanazzal a fegyverrel vágunk vissza, amivel ők okoznak nekünk bosszúságot, akkor is csak mi süllyedünk le az ő gyalázatos szintjükre. Mással viszont sajnos nem igen lehet ellenük mit tenni.

Arról már ne is beszéljünk, hogy vannak olyanok, akiket ezek teszik ugyanolyan ellenségessé. Pedig jobb is lehetne. Ennél sokkal jobb életük is lehetne...

Én azt vallom, hogy nem kell minden elől elfutni, menekülni, ha valami rossz vagy félünk. De ez az az eset, amikor én is azt mondom, hogy az ilyen emberek elől elmenekülök. Tök egyszerű oka van, amit már mondtam is. Nem akarok ilyenné válni, márpedig ha sokáig lesznek körülöttem, valószínűleg én is ilyen leszek. Már érzem is magamon. Nem vagyok városba való, csak pár éve élek itt. És máris kezdek olyan lenni, mint ők.

Nem akarom ezt, mert én alapvetően nem vagyok ilyen. Minél több ideig vagy egy helyen, annál inkább átveszed a helyiek stílusát és életvitelét. Ezért is nem mindegy, hogy az ember mit választ otthonának. Alaposan meg kell fontolni, mert nem lehet tudni, hogy ha rossz helyet választ, mennyi ideig kell elviselnie a következményeit.