2017. október 20., péntek

Albert Camus - Közöny


Albert Camus francia író és filozófus volt. November 7-én lesz 104 éve, hogy megszületett Algériában. Az apja francia, az anyja spanyol volt. Amennyire tudom, az író a 30-as évektől élt Franciaországban. Egy ideig politizált is, de hamar rájött, hogy ez nem az ő vonala. Néhány műve megjelent magyar nyelven is, de én csak kettőt olvastam el belőlük. A két mű egy kötetben van megírva, amit példaképemtől, Spirit Bliss-től kaptam ajándékba egy nyereményjáték kapcsán. A címük: Közöny, és A bukás.


Közöny

Ez az egyes szám első személyben írt mű eleinte nagyon unalmasnak tűnt. Megmondom őszintén, az nem ragadt meg bennem, hogy olvasható-e a férfi neve, vagy hogy hol játszódott, de olvasgattam az interneten, és aszerint Meursault-nak hívták, és Algírban élt. Főhősünk élete egyhangú, a napjai mindig ugyanúgy telnek. Egy kis változás áll be, amikor édesanyja meghal egy "menhelyen". Ahogy a hölgy megöregedett, a fia nem tudott gondoskodni róla, ezért vitte oda. A temetésre elment, de mindenkit ledöbbentett azzal, hogy milyen közönyösen áll hozzá annak a halálához, aki az életet adta neki.

Ez az érdektelenség kíséri végig a hétköznapjait. Olyan, mintha nem érdekelné semmi. Sem az egyik szomszédjának a szerencsétlen kutyája, aki valamilyen okból kifolyólag jóformán mindig verve van. Utána a gazdája persze kétségbeesik, hogy hova tűnhetett. Szereti a kutyát, de valamiért mindig dühös rá. Megszokta, hogy a kis állat mindig vele van, és máris hiányzik neki. Őszinte leszek, nekem az öklöm is viszketni kezdett attól az embertől. De nem csak tőle.

Egy másik szomszédja, Raymond a "barátnőjét" bántalmazta. A férfi hivatalosan raktáros, egyébként pedig egy selyemfiú. Azonban a lány arab származású volt, és volt egy bátyja is, annak pedig barátai. El akarták kapni Raymond-ot, de valahogy mindig megúszta. A rendőrség is többször kikérdezte az incidensről, ami a lánnyal történt. Meursault pedig még tanúskodik is mellette, mert egész egyszerűen nem érdeklik a következmények. A férfi megkérte, ő igent mondott amolyan "miért ne" alapon. Ez az apátia vezetett el odáig, hogy Raymond "barátja" lett, akivel aztán sok időt töltött.

Emellett mondhatni lett egy barátnője is, akivel talán nem csak futókapcsolata lett volna. Sokat jártak Marie-val úszni a tengerpartra. Egy ilyen hétvégi program során történt, hogy hármasban mentek Raymond egyik ismerőséhez, akinek a parton volt egy kis háza. Ekkor történt, hogy találkoztak az arab bandával a parton, akikkel összeverekedtek. A lényeg, hogy ezután jött a történet csúcspontja. Meursault gyilkolt.

Nem véletlenül. Ugyan azt sem tudja megmondani, hogy miért húzta meg a ravaszt többször is, amikor megölte az arab lány bátyját. Annyit tudott, hogy lőnie kell, amint meglátja a kést a kezében. Meglátta, és lőtt. Egyszer. Az ezt követő további négy lövés okát nem tudta. A bíróságon halálra ítélték az emberölésért.

Olvasás közben mindvégig azon gondolkodtam, hogyan lehet egy ember ennyire közönyös? Főleg akkor, amikor börtönben ül tudván, hogy ki fogják végezni. Jóllehet feléledt benne a remény, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak felmentik a bűne alól. Talán az egész könyvben akkor véltem némi érzelmet is felfedezni a férfiban, amikor a börtöncellában merengve elkezdett neki hiányozni az úszás a tengerben, vagy Marie közelsége, akivel még azt is megbeszélték, hogy összeházasodnak. Az utóbbit persze nem értettem Marie szemszögéből.

Volt néhány ismerősöm, akik sok mindennel szemben nemtörődömök voltak, és mondhatom, borzasztóan bosszantott, holott nem az én életemről volt szó. Ugyanez történt most is. Bosszantott, de untatott is , hogy valaki ennyire közömbösen viselkedik mind a jó, mind a rossz dolgok iránt. A magam részéről, ha történik valami jó, annak nyilván örülök. Ahogyan a szép dolgoknak, vagy akár a lenyugvó nap gyönyörű színeinek. Vagy annak a képnek, amikor elmegyek a munkahelyemre, ami egy domb tetején van, és lenézek a főútig, a fasor között, és a hajnali derengés keresztülfurakodik a ködön.

A rossz dolgokkal csak addig törődöm, amíg meg tudom oldani őket. Ha nem, akkor persze minek fárasszam le magam lelkileg feleslegesen? Csak akkor lépek túl a problémákon és leszek közömbös velük szemben, ha biztos vagyok benne, hogy nem lehet őket megoldani. Vagy talán nem én vagyok az a személy, aki meg tudja őket oldani, esetleg nekem nincs jogosultságom hozzá, továbbá, nem az én felelősségem.

Mindebből következik, hogy a jóra próbálok koncentrálni, de semmiképpen sem vagyok közönyös az élettel szemben. Szóval azt hiszem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy ezt a könyvet elolvastam.

A bukás című műről majd a következő alkalommal írok véleményt. Addig is jó olvasást. :)

2017. október 11., szerda

Teljes a gyűjtemény!

Az Alexandra könyvkiadó honlapján több %-os kedvezménnyel lehet könyveket rendelni. Én megtettem, és mindjárt három könyvet rendeltem. Nem is akármilyent! Példaképem, Spirit Bliss írónő művei közül 3 kötet hiányzott. Immár azonban teljes a gyűjteményem! :) Alig várom, hogy elolvashassam őket!



Jules Verne Föld körüli utazásra vitt



Valószínűleg én előttem már olvastátok "néhányan" ezt a könyvet. Én sajnos csak most tudtam a kezembe venni, ezért most írok róla véleményt. Jó olvasást! :)

Mindig is szerettem a meséket és a fantáziavilágot. Sokszor találkoztam szembe azzal, hogy Verne Gyula fejében micsoda világ létezik, de sajnos nem tapasztalhattam. Amikor gyerek voltam, sokan mondogatták, hogy az író egy lángelme volt, és a jövőbe látott. Aztán édesanyám mindig azt válaszolta erre, hogy akinek volt lehetősége és képzelőereje, az megvalósította azt, amit Verne leírt.

A könyvmolyok általában úgy vannak vele, hogy először elolvasnak egy könyvet, és ha az felkeltette az érdeklődésüket, akkor megnézik a filmes adaptációt is. Nálam ez máshogy volt. Láttam a 80 nap alatt a Föld körül című 2004-es filmet Jackie Chan-nel, Steve Coogan-nel és Cécile de France-szal. Mivel egyébként is szeretem Jackie Chan filmjeit, ezért felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt is. Nyaralás alatt sikerült is elolvasnom.


A könyv

Amikor elkezdtem olvasni, szinte azonnal láttam, hogy ez bizony nem lesz olyan, mint amilyen az általam látott film. Első gondolatom az volt, hogy unalmas lesz, de még akkor is végig fogom szenvedni magam rajta, ha már neki fogtam. Aztán ahogy haladtam egyre előre a történetben, rá kellett jönnöm, hogy Verne igen izgalmasan írt a maga korában.

Phileas Fogg-ot egy csendes, zárkózott, ugyanakkor gazdag, intelligens embernek írja le, aki a pontosságáról volt híres. Azt senki nem tudta, hogy miből él, mivel foglalkozik, és sajnálatomra ez a könyvben ki sem derül. A Föld körüli utazásnak egy fogadásból vág neki, azonban itt 20 ezer font a tét, ami ma körülbelül 7 millió forintnak felelne meg (nem pontosan, csak kerekítettem). Gondoljunk csak bele, hogy ez a pénz mennyit érhetett annak idején!

A könyvben már aznap útnak indul inasával, Passepartout-val, aki még egy napja sincs a szolgálatában. A fiatalember, hamar kiismerve "gazdáját" nagyon örül, hogy egy ilyen precíz, hajszálpontos urat szolgálhat, aki nem utazik, és - a könyvben írottak szerint - nyugton van. Nagy meglepetés számára, hogy a gentleman korábban ér haza, mint ahogyan az a napirendjében le van írva, ráadásul egy Föld körüli utazásra akar indulni még aznap este.

Eleinte sokat nevettem Passepartout nőimádatán. Azon, hogy minden új országban megnézte a nőket, vagy éppen róluk érdeklődött, hogy milyenek. Egy idő után viszont már csak a szememet tudtam forgatni olyan "Ezt nem hiszem el!" érzéssel. Ugyanakkor annak ellenére, hogy mennyi gondot okozott Mr Fogg-nak, bizonyságot tett arra is, hogy bátor, és van sütnivalója is.

Sikeresen megmentett egy - jóformán - elrabolt özvegyet a halál markából, amikor élve akarták elégetni elhunyt férjével együtt Indiában. A hölgy, Mrs Auda innentől kezdve csatlakozott hozzájuk útjukon, és jutott el végül ő is Angliába. Mindeközben nem tudom, hogyan, de beleszeretett a mindig csendes Phileas Fogg-ba. Utóbbi pedig - hála talán a hatalmas utazásnak, vagy Mrs Auda társaságának, vagy mindkettőnek egyszerre - olyan lett, mintha a benne lévő jég megolvadt volna. Kiderült, hogy ő is mélyebb érzéseket táplál a hölgy iránt.

Ugyanakkor, ha jobban visszagondolok, máskor is mutatott már ki érzéseket. Nem csak akkor, amikor Mrs Auda-t kellett megmenteni, hanem legtöbbször kedvenc inasunk irányában. A fiatalember ugyanis sokszor került kalamajkába, legtöbbször pedig ezért okozhatott volna bosszúságot főhősünknek. De Mr Fogg nem csinált mást, mint hogy mindig megoldotta a helyzetet vagy a pénzzel teli táskájának segítségével, vagy a bátorságával és önfeláldozásával.

Például, amikor Passepartout-t és néhány utast elraboltak a "gaz" indiánok, amikor a vonatuk szélsebesen akart keresztülvágtatni az államokon. Vagy ott van az a helyzet, amikor az út egy részére különváltak az inastól - egy "drága" nyomozónak köszönhetően. De szerencsére mindig visszataláltak egymáshoz. 

Nem spoiler-ezek többet. Aki még nem olvasta el, és szeretné tudni, hogy mi lett a vége, az kapja kézbe a művet, és essen neki! :) Annyi bizonyos, hogy ha Jules Verne többi könyve is ilyen, akkor alig várom, hogy azokat is elolvashassam.



Az 1956-os film

Megmondom őszintén, nem néztem utána pontosan, de ez volt az egyetlen film, amit kihozott a kereső az 1900-as években. Ugyanaz volt a véleményem, mint a könyvről. Régi, tehát biztosan unalmas. Szerencsére viszont kellemesen csalódtam ebben is. Ráadásul a film készítői igyekeztek úgy megfilmesíteni a könyvet, hogy ne változtassanak rajta. Ugyan néhány részt megváltoztattak, de alig észrevehetően.

A színészeket jól megválogatták, szerintem igazán jól játszották a szerepüket. Phileas Fogg-ról tényleg elhittem, hogy olyan, mint ahogy a könyvben is le volt írva. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy Mr Fogg még beképzelt is. A többi karakterrel kapcsolatban nem lettek plusz érzéseim. Éppen ezért nem is tudok sokat írni a filmről, legfeljebb az országokról, ahol kis csapatunk járt. A kedvencem még mindig az Új világ volt. Nem tudom, Amerika valamiért mindig jobban vonz.




A 2004-es film

Talán a leginkább elhíresült verzió: a 2004-ben készült film Jackie Chan-nel. Sőt, még Arnold Schwarzenegger is játszik benne. Lényegében ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy a könyvet is elolvassam. A film igazi vígjáték. Semmiben sem hasonlít a könyvhöz, vagy akár az első filmhez. Csupán annyi a közös bennük, hogy két fiatalember, Phileas Fogg és Passepartout egy Föld körüli utazásra indul fogadásból, és ezt az utat 80 nap alatt kell megtenniük.

Itt azonban Mr Fogg egy feltaláló, a tét pedig a megbecsülés. A filmben a Brit Tudományos Akadémia igazgatói posztját említették, de nekem érzelmileg úgy tűnt - főleg Mr Fogg részéről -, hogy őt inkább az érdekli, hogy figyeljenek rá, és még inkább tiszteljék. Ez egy nagyon szép dolog, ettől eltekintve viszont egy kétbalkezes okostojást csináltak a karakterből. Még a hölgy utastárs, Monique La Roche is ügyesebb volt.

Érdekes kivitelezés volt azonban az, hogy Passepartout egy Kínából érkezett harcos volt, nem pedig egy francia "inas-család" leszármazottja. (Szóljatok, ha rosszul emlékszem!) Bár, ha a színészt nézzük, mondjatok csak EGY olyan filmet, amiben Jackie Chan mellett nem volt egyetlen harcművészeti elem sem. Végignéztem a filmjeinek a listáját. Az egyik felét láttam, és tudom, hogy van benne verekedés. A másik felét nem láttam, de a címében benne van az, hogy "bunyó".

A grafika, a képvilág és a tájak viszont szebbek voltak, mint a korábbi filmben. Nyilván a technikának köszönhető a java része, hiszen 2 híján 50 év van a két film megjelenése között. Az országok is rengeteget változtak ennyi idő alatt. 

Egy szó, mint száz, nagyon tetszett ez a film is. Mind a könyv, mind pedig a két film nagyszerűnek tűnik a maga nemében, ezért is ajánlom azok figyelmébe, akik valamilyen okból kifolyólag nem olvasták vagy nem látták még valamelyik filmet. Sőt, van még egy 3. film is, amit még nem sikerült megnéznem. Ez 1989-ben készült. Aki már látta, szívesen fogadom a véleményét! Persze, amint tudom, én is megnézem.

Legközelebb, majd Albert Camus - Közöny, és A bukás című történetéről mondok véleményt. A regényemmel továbbra is haladok. Őszintén szólva, szeretném elküldeni a Könyvmolyképző Kiadónak az Aranymosás pályázatra. Éppen ezért nem fogok minden fejezetet feltenni. Azonban ugyanígy folytatom a Nevünkben a sorsunk című szösszenetregényemet. Addig is jó olvasást és szép estét Nektek! :)