Gondolatok

Elég sok kérdés foglalkoztat mostanában, főleg ami a blogot illeti.

Például, hogy a korábbi bejegyzéseket az elsőtől kezdve a 2014-es évben írt utolsó írásig töröljem-e. Végtére is elég sok változáson mentem keresztül a történetemmel együtt. Befejeztem az iskolát, elkezdtem dolgozni, de közben fogalmam sincs, hogy milyen irányba szeretnék továbbhaladni. Össze-vissza költözködtem az országban, hogy megtaláljam a helyem, ami még mindig nincs meg.

Ez kit ne frusztrálna?

Főleg, hogy magamat ismerve elég sok színű vagyok (Ráadásul Ikrek a csillagjegyem, gondolhatjátok!) még a foglalkozások terén is. Sok minden érdekel, sok mindent kipróbálnék, ha lenne rá lehetőségem. Szinte már a saját gondolataimba is beleőrülök, akkora zűrzavar van köztük, de a világon történő eseményekkel kapcsolatban is.

Mostanában egyre több tragédiát hallok, pedig nem nézek Híradót direkt ezért. De így is megtalálnak a rossz hírek, például ami most történt Berlinben, egy KARÁCSONYI VÁSÁRON! Ez most komoly?! Nem tudok jobb szót rá, mint hogy felháborít, de ennél több is van bennem. Nehezen hiszem el, hogy létezik ekkora gonoszság a világon. Még nehezebben azt, hogy senki sincs, aki ezt megállítaná... Egyszerűen képtelen vagyok megtalálni erre a megfelelő szavakat...

Annyiféle érzés kavarog bennem, hogy meg sem tudom számolni őket, és a felismerésük is nehezen megy. Hála, öröm és szeretet, mert: van családom, ráadásul nem mérföldekre tőlem, hanem a közelemben, és mert mind egészségesek vagyunk. Szomorúság, mert: egy valaki nem lehet mellettem (aki remélhetőleg már egy sokkal jobb helyen van, mint ez a világ), és mert vannak még démonok köztünk, akik minden jótól megfosztják az embert, mert ez nyújt élvezetet számukra. Sokan kenik a vallásra, de én ezt "sajnos" nem tudom lenyelni.

Ezért is fontos, hogy legalább mi, halandók összetartsunk. Mondhatnátok, hogy ez közhely, de szerintem egyáltalán nem az. Nem véletlenül mondják sokan, csak egy kicsit bele kellene gondolni, hogy mi lenne, ha? Hozzátenném, hogy a sikeres emberek egyik ismérve, hogy nem tapossák el a másikat, hanem segítenek a másiknak is felemelkedni. Én ebben hiszek, mert sajnos a másik verziót most is látom, és úgy gondolom, hogy ez nem igazán vált be.

Na mindegy, eltértünk a fő tárgytól. Annyit tudok, hogy a történetemet mindenképpen befejezem. Igyekszem fontos kérdéseket is felvetni benne. Kíváncsi vagyok, hogy észreveszitek-e. ;)
Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha teljesen új lapot indítanék az életemben (és a blogon). Mi a véleményetek? :)

Spirit Bliss és a Premier Kultcafé

KÉT DOLOG!

Az egyik: Még sosem voltam olyan könyvbemutatón, ahova szabad akaratomból mentem, ráadásul egy olyan írónak a művéről hallani néhány szót, akire felnézek. Mert igenis felnézek Spirit Blissre! Egy magyar írónőre, aki ugyanúgy blogon kezdte megosztani az írásait. Mára pedig HÉT kiadott könyvvel büszkélkedhet!
Hogy ezek milyenek?
Izgalmasak, fordulatosak, érdekesek, de mindenekelőtt egyediek. Hiába vannak ugyanúgy vámpíros vagy vérfarkasos történetek, a maguk nemében mindegyik egyedülálló. Szerintem. Tipikusan olyan könyvek, amikre illik az a szó, hogy "letehetetlen".

De nem csak a könyvei, hanem a blogjain is található történeteket, novellákat és szösszeneteket egyszerűen nem lehet abbahagyni. Én legalábbis nem tudtam abbahagyni. A karakterek is egytől egyig a kedvenceim lettek, még a gonoszak is. :)
Egy szó, mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom Spirit Bliss írásait, mert odabilincselnek a kanapéhoz, a székhez, az ágyhoz - ki hol szeret a legjobban olvasni. :)

A másik: Meglátogattam azt a helyet, amiről a hírekben is lehetett hallani, és elég sok figyelmet kapott az évben. Nem más, mint az Üllői útnál található Premier Kultcafé! A helyet a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány által összegyűjtött adományokból újították fel. Az alapítvány Kárász Róbertnek és Törőcsik Marinak köszönhető, ami arra hivatott, hogy segítsék a fogyatékossággal élő személyek társadalmi beilleszkedését kezdve a munkahelyteremtéssel.

Maga a hely nagyon barátságos, bár szerintem lenne igény a bővítésére. :) Az ott dolgozók pedig mindannyian szimpatikusak voltak már első látásra. Nem csak a vendégekre figyeltek oda, de egymásra is, akár egy igazi, álomcsapat. A kávézót is csak ajánlani tudom széles választékával, de elsősorban azért, hogy lássátok ezeket az embereket. Miért? Mert akkor rájöhettek, hogy nem is különböznek tőlünk annyira, mint azt sokan hiszik. Nyilván vannak olyan szükségleteik, amiket mi például el sem tudnánk képzelni a saját életünkben, de végső soron ők is emberek, akik lehetőséget kérnek arra, hogy egyenlő felekként bánjunk velük. Szerintem. :)

Remélem, Nektek is tetszeni fognak mind a történetek, mind a kávézó, ahol akár rendezvényeket is lehet tartani. És ne feledjétek: Mindenkinek van érző lelke, még ha nem is mindig mutatja ki. ;)

Helló újra!

HELLÓ, SZIASZTOK MEGINT! :)

2 év... Ennyi telt el azóta, hogy utoljára írtam. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. Végeztem a sulival, elkezdtem dolgozni, de ami a számomra a legfontosabb: ismét nekiállhattam a történetnek, amit sajnos elhanyagoltam. Lassan mindent újra elkezdek felrakni, lehetőleg már rendezettebb verzióban. :)

Végbevittem néhány változtatást, nem csak a nevemmel, hanem az első történetemmel, "Az álmok valóra válnak"-kal kapcsolatban is. A címe megmaradt, de az eseményeket tekintve sok mindenen változtattam. Elsősorban ezt a történetet szeretném megírni és befejezni, remélem tetszeni fog Nektek, de ha nem, szeretném, ha arról is értesítenétek, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Csak bátran! :)

További történetekhez is vannak már elképzeléseim és ötleteim, az egyiket talán már említettem is "pár" évvel ezelőtt. A címén még gondolkodom, mert eredetileg az lett volna, hogy "Két test, egy lélek", de ez elég hosszú, nem igaz? :) Még variálok rajta, de ha lenne ötletetek rá, szívesen fogadom.
A másik, amit szeretnék egy rendes, nagy regénnyé alakítani, az a 2012.01.01-jén posztolt "Tűzijáték" című novellám. Több ötletem is van, majd meglátjuk, hogyan alakul.

Emellett az eddigi személyes tapasztalatokról is szeretnék majd írni, mind a munkával, a világgal, az emberekkel kapcsolatban. De hébe-hóba talán kritikát is írok például egy könyvről vagy filmről. Ne lepődjetek meg, ha az első film a Szépség és a Szörnyeteg legújabb filmváltozata lesz. Egyszerűen imádom a meséket, és hihetetlen sok erőt és inspirációt adnak, és nem utolsó sorban jókedvre derítenek. :)

És a válaszom: IGEN. Még mindig hiszek a tündérmesékben, a jó győzelmében, a gonosz bukásában, és leginkább a csodákban. Mert minden nap láthatunk egyet, ha alaposan körülnézünk, és kitárjuk szívünket-lelkünket. Ezek azok a dolgok, amik előrébb visznek minket, legyen az egy barát személyében, vagy akár egy idegenében, aki nem fél segíteni a másikon. Járjatok nyitott szemmel a világban, mert olyan sok gyönyörű dolog van, amiért érdemes megállni néhány pillanatra.

A bloghoz továbbra is jó olvasást kívánok, és ígérem, igyekszem minél többet írni. :)