Csillagok, csillagok! Ragyogjatok,
szerelmet hozzatok!
A Hold nem halványítja fényetek,
csak varázslatosabbak lesztek.
Kívánságom teljesítsétek,
megoldást lelni segítsetek.
Reszketek és remegek: jajj nekem,
a hideg ráz tőle, ó istenem.
Gondolatára igen csak dadogok,
szívem pedig hevesen dobog.
Csak rá tudok gondolni, másra nem,
nagyon szeretném újra látni, bár ki nem?
Képe szemem előtt lebeg,
szavai mélyre hatolnak bennem.
Emlékétől forróság önt el,
illatától libabőr lesz testem.
Nézlek Titeket, mégis Őt látom...
Csúnyán elbánt velem Ámor.
Szemében a fények közületek kettő,
Mindjárt végem, jöjjön a mentő.
Miért váltja ki, nem tudom.
Elegem van, ezt nagyon unom.
A reménytelenség fülemben cseng,
utálom kimondani; tán ez a Szerelem?
Itt a saját kitalált történeteimet, verseimet osztom meg, néha-néha pedig a személyes tapasztalatokat és érzéseket, amelyek alapján engem is megismerhettek egy kicsit. Remélem tetszeni fog, és egyszer majd a könyvesboltokban láthatjuk a műveimet.
2011. augusztus 10., szerda
2011. augusztus 2., kedd
Őrület
Egy újabb vers, ami talán még dalszövegnek is beillene. Mostanában sok az új ember,aki megihlet. Köszönöm nekik :)
Nem tudom, mi ez,
számomra rejtély.
Miért reszketek tőle?
Ez nagyon kemény.
Ingadozik kedvem,
vajon mitől van?
Ki tudja, de hozzá
köze van, biztosan.
Magam előtt látom
a száját, a szemét.
Idáig érzem
a szívét, a lelkét.
Szeme megigéz,
Szája csábít.
Szíve zárva,
Lelke ámít.
Ha közel van,
elmegy az eszem.
Megőrülök tőle,
orvoshoz kéne mennem.
Közvetlen figura,
de titokzatos is.
Magához közel? Áh.
Nem enged senkit.
Humoros és kedves,
meg tökös gyerek.
Nem mutatja, de tudom;
belül érző lélek.
Szeme megigéz,
Szája csábít.
Szíve zárva,
Lelke ámít.
Nem tudom, mi ez,
számomra rejtély.
Miért reszketek tőle?
Ez nagyon kemény.
Ingadozik kedvem,
vajon mitől van?
Ki tudja, de hozzá
köze van, biztosan.
Magam előtt látom
a száját, a szemét.
Idáig érzem
a szívét, a lelkét.
Szeme megigéz,
Szája csábít.
Szíve zárva,
Lelke ámít.
Ha közel van,
elmegy az eszem.
Megőrülök tőle,
orvoshoz kéne mennem.
Közvetlen figura,
de titokzatos is.
Magához közel? Áh.
Nem enged senkit.
Humoros és kedves,
meg tökös gyerek.
Nem mutatja, de tudom;
belül érző lélek.
Szeme megigéz,
Szája csábít.
Szíve zárva,
Lelke ámít.
2011. július 28., csütörtök
Anyukámnak
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy ezt feltegyem-e. Az időn is látszik, hogy mennyit, ugyanis ezt még anyukámnak írtam Anyák napjára. Eleinte úgy gondoltam, hogy csak és kizárólag anyukámnak van joga ehhez a vershez, de most már szeretném megosztani Veletek.
Életem első napján,
hatalmas ajándékot adtál:
Jövőt, reményt és álmokat,
mely képzeletemben bárhova száguldhat.
Ha bánat nyomta lelkemet,
mindig vigasztaltál engemet.
A bajtól igyekeztél mindig megvédeni,
bár a rosszra néha magamtól kellett rájönni.
Köszönöm Neked mindazt, amit adtál,
remélem mind azt kapjuk, ami jár.
Érzelmeimet nem tudom teljesen kifejezni,
csak annyit mondhatok: Szeretlek Anyuci!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)