Gondolatok

Elég sok kérdés foglalkoztat mostanában, főleg ami a blogot illeti.

Például, hogy a korábbi bejegyzéseket az elsőtől kezdve a 2014-es évben írt utolsó írásig töröljem-e. Végtére is elég sok változáson mentem keresztül a történetemmel együtt. Befejeztem az iskolát, elkezdtem dolgozni, de közben fogalmam sincs, hogy milyen irányba szeretnék továbbhaladni. Össze-vissza költözködtem az országban, hogy megtaláljam a helyem, ami még mindig nincs meg.

Ez kit ne frusztrálna?

Főleg, hogy magamat ismerve elég sok színű vagyok (Ráadásul Ikrek a csillagjegyem, gondolhatjátok!) még a foglalkozások terén is. Sok minden érdekel, sok mindent kipróbálnék, ha lenne rá lehetőségem. Szinte már a saját gondolataimba is beleőrülök, akkora zűrzavar van köztük, de a világon történő eseményekkel kapcsolatban is.

Mostanában egyre több tragédiát hallok, pedig nem nézek Híradót direkt ezért. De így is megtalálnak a rossz hírek, például ami most történt Berlinben, egy KARÁCSONYI VÁSÁRON! Ez most komoly?! Nem tudok jobb szót rá, mint hogy felháborít, de ennél több is van bennem. Nehezen hiszem el, hogy létezik ekkora gonoszság a világon. Még nehezebben azt, hogy senki sincs, aki ezt megállítaná... Egyszerűen képtelen vagyok megtalálni erre a megfelelő szavakat...

Annyiféle érzés kavarog bennem, hogy meg sem tudom számolni őket, és a felismerésük is nehezen megy. Hála, öröm és szeretet, mert: van családom, ráadásul nem mérföldekre tőlem, hanem a közelemben, és mert mind egészségesek vagyunk. Szomorúság, mert: egy valaki nem lehet mellettem (aki remélhetőleg már egy sokkal jobb helyen van, mint ez a világ), és mert vannak még démonok köztünk, akik minden jótól megfosztják az embert, mert ez nyújt élvezetet számukra. Sokan kenik a vallásra, de én ezt "sajnos" nem tudom lenyelni.

Ezért is fontos, hogy legalább mi, halandók összetartsunk. Mondhatnátok, hogy ez közhely, de szerintem egyáltalán nem az. Nem véletlenül mondják sokan, csak egy kicsit bele kellene gondolni, hogy mi lenne, ha? Hozzátenném, hogy a sikeres emberek egyik ismérve, hogy nem tapossák el a másikat, hanem segítenek a másiknak is felemelkedni. Én ebben hiszek, mert sajnos a másik verziót most is látom, és úgy gondolom, hogy ez nem igazán vált be.

Na mindegy, eltértünk a fő tárgytól. Annyit tudok, hogy a történetemet mindenképpen befejezem. Igyekszem fontos kérdéseket is felvetni benne. Kíváncsi vagyok, hogy észreveszitek-e. ;)
Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha teljesen új lapot indítanék az életemben (és a blogon). Mi a véleményetek? :)