7. fejezet: Aggodalmak
ALIG HITTEM A SZEMEMNEK. Logan tényleg ott volt, és engem nézett. Körülötte még három fiú ült, akik valószínűleg a testvérei lehettek, bár a kifejezéstelen tekintetükön és a félelmetes, de gyönyörű kinézeten kívül aligha tudnék több hasonlóságot mondani. Az egyikükön ültében is látszódott, hogy majdnem eléri a két méter magasságot.
A haja fekete volt, a szemei sötétek, mint az éjszaka. Az inge majdnem szétrepedt rajta, ahogy megfeszültek az izmai.A mellette ülő fivérnek barna haja volt, átható tekintete, és barna szemei. Ő is izmos volt, de bő pólója miatt nem lehetett látni, hogy mennyire. A közte és Logan közt ülő fiú szemüveges volt, szőke hajjal. Nagyon tudálékosan nézett ki, amit ellensúlyozott szálkás testalkata. Mindannyiuknak fehér volt a bőre, ami kiegyensúlyozta egyéb vonásaikat.
Logannel összetalálkozott a tekintetünk, én pedig nem tudtam elszakadni tőle. Aggódni kezdtem, hogy egyszer csak feláll, és idejön. Így is zavarban voltam, éreztem a fürkésző szemeket, és nem csak a lányokét és Gregét. Éreztem, hogy a bátyám is engem néz, és már magam előtt láttam a kíváncsi szemeket, amik nem értik, hogy mi folyik itt. Nem mondtam el neki, hogy mi történt az erdőben, és biztos vagyok benne, hogy amint megtudja, nagyon mérges lesz rám. Arra már gondolni sem mertem, hogy Tris most hogyan nézhet felénk.
- Ők azok az új fiúk! Ismeritek az egyiket? Ezt eddig miért nem mondtátok? - néha a hideg ráz attól, hogy Nataline és Ashley mindig egyszerre mondják ugyanazt.
- Ezt én is szeretném tudni - szólalt meg Greg is hűvös és fenyegető hangon.
Hirtelen rájöttem, hogy bűntudatomnak kellene lennie, hiszen jóformán most lebuktam Greg előtt. Hazudtam neki, amit most megtudott. Mégsem érzek lelkifurdalást emiatt, hiszen megmondtam neki, hogy nem érdekel. Az már az ő baja, hogy nem hitte el. Még csak bűnbánó szemekkel sem kezdtem el ránézni Gregre, tartani akartam a szemkontaktust Logannel, mégsem tudtam mindent kizárni teljesen. Aztán láttam, hogy Logan szemei hirtelen összeszűkülnek, és megszakítja velem a szemezést, hogy a vállam fölött Gregre nézzen.
- Katie! Beszélhetnénk? - kérdezte Greg, de kiéreztem belőle, hogy inkább közölte.
- Persze - ennyit mondtam. Talán most már végre felfogja, hogy mit akarok.
Ahogy felálltam, láttam Logan arcán az aggódást, ami haraggal vegyült. De nem csak az ő tekintetében láttam ugyanezek keverékét. A szemem sarkából észrevettem, hogy James, Tristan és a többi rezervátumbeli fiú is mind ilyen szemeket meresztenek Gregre. A lányok csak aggódó arccal néztek utánunk. Végigéreztem magamon minden másodpercben a figyelő szemeket. Olyan volt, mintha az egész menza minket nézne addig, amíg ki nem léptünk az udvarra vezető ajtón.
Kint, majdnem közvetlenül az épület mellett volt egy hatalmas tölgyfa. Automatikusan odamentem, mert éreztem a párás levegőn, hogy hamarosan megint elered az eső, és nem igazán szerettem volna elázni.
Greg háttal állt nekem, de így is láttam a testtartásán, és a lélegzetvételén, hogy nagyon dühös lehet. Éreztem, ha megszólalok, nem állja meg kiabálás nélkül, azt is el tudtam volna képzelni róla, hogy talán fel is pofozna. Ez utóbbinak a következményétől sem tartottam, mielőtt neki esnék, James lenne az első, aki a földbe döngölné Greget, mielőtt egy lépést is tehetnék felé. Tudtam, hogy mindenki résen van, aki aggódik értem, hisz Gregről sok pletyka kering, ami nem igazán vet rá jó fényt. Bár ezekről a pletykákról semmit sem tudok, a lényeg, hogy eddig is el kellett volna kerülnöm a fiút.
Ahogy belekapaszkodott a fába, láttam, hogy mekkora erejébe telik visszafognia magát, hogy ne kezdjen el örjöngeni. Aztán vett egy mély levegőt, lassan megfordult, és a fogai közt kezdte szűrni a szavakat.
- Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy kényed kedvedre hazudozhatsz nekem? Hogy nem jövök rá? Ki az a fatökú, és mi az, hogy ő is ott volt az erdőben? Hülyét akartál csinálni belőlem? Magyarázatot várok, de azonnal!
Nehéz volt megőriznem a hidegvéremet. Nem nagyon tűröm, ha valaki úgy viselkedik velem, mint aki felsőbbrendű lenne, pláne, ha semmi joga nincs hozzá. Most mégis úgy éreztem, hogy előbb el kell számolnom tízig, nehogy rontsak a helyzeten. Hiába nem aggódtam, azt nem akartam megtapasztalni, hogy milyen, ha egy fiú megüt.
- Találkoztál vele? - türelmetlenkedett Greg.
- Igen, találkoztam vele. Amikor a farkasok üldöztek, ő mentett meg. És nem értem mégis milyen jogon akarsz tőlem bármit is számon kérni, amikor nem tartozom neked magyarázattal.
- De igenis tartozol, ugyanis hazudtál nekem, és én hülye még randira is elhívtalak - keserűen felnevetett.
- Én megmondtam neked, hogy nem érdekelsz, de hát te nem az a fajta vagy, aki törődne azzal, amit bárki más mond rajtad kívül - mondtam gúnyosan, mert már nehezen bírtam.
- Nem randira kellett volna hívnom téged, hanem rögtön kijelenteni, hogy az enyém vagy, és senki másé - olyan volt, mintha magába beszélt volna, még rám se nézett. Kezdtem azt hinni, hogy megőrült.
- Csak hogy én nem vagyok egy tárgy, amit valaki birtokolhat. Neked pedig fikarcnyi jogod sincs ahhoz, hogy az én életemről dönts. Most pedig jobb, ha lehűtöd magad, én meg visszamegyek. Végeztem veled, ezentúl messziről kerülj el - mondtam neki fenyegető hangon, és már indultam is vissza az épületbe, amikor megragadta a karomat.
- Ne merészelj még egyszer hazudni nekem. És már megmondtam, senki másé nem lehetsz, csakis az enyém. Megértetted? És nem akarom látni, hogy szóba állsz azzal a műmájer barommal - egyre sötétebb lett a szeme, amitől kicsit megijedtem, bár ő azt hihette, hogy attól rémültem meg, amit mondott. De tévedett.
- Mint már mondtam, neked semmi jogod nincs ahhoz, hogy ítélkezz. Nem vagyok a tulajdonod, sem a szolgád, hogy parancsolgass nekem. Te nekem nem tilthatsz meg semmit, világos? - ritkán beszéltem így, de most muszáj volt.
Kirántottam a karomat Greg vasmarkaiból, és sietős léptekkel indultam vissza az ebédlőbe. Amint beléptem, éreztem a levegőben keringő feszültséget. Tristan kifürkészhetetlen szemekkel figyelt, de azt láttam, hogy minden izma megfeszült, készen arra az esetre, ha valami történne. James ugyanezt a pozíciót vette fel szemmel tartva Greget, aki épp ekkor lépett be mögöttem az ajtón. Nem néztem hátra, de tudtam, hogy ő az, ezért elindultam Becky-ék felé, akik úgy gondolhatták, hogy Greg most már túl messzire ment, épp ezért nem szándékoznak őt visszafogadni a társaságba.
Bár Cas nem volt ugyanezen véleményen, mert amint odaértem az asztalunkhoz, ő felállt, és odament Greghez. Karon fogta, és elvezette, gondoltam végre legalább összejönnek, én pedig megszabadulok Gregtől. Már megbántam, hogy olyan kedves voltam vele, amikor odajött hozzám ismerkedni.Logan is engem nézett, de már nyugodtabban. Amikor leültem, ő felállt, és elindult felém. Minden szem rászegeződött az étkezőben.
Tris gyilkos pillantásokat lövellt felé, James inkább csak kíváncsi volt, de láttam rajta, hogy Logan nagyon ellenszenves neki. Az összes indián fiú megfeszült, az orrukat felhúzták, azt hittem, hogy mindjárt elkezdenek vicsorogni. Ekkor eszembe jutott, hogy órán Tristan még morgott is, így el tudtam képzelni, hogy most mindannyian ezt csinálják. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy Logan talán gyilkos lenne.
Hihetetlen könnyedséggel lépkedett felém, látszott, hogy kicsit sem zavarták a bámuló szemek. Ő a tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta, amitől megint elfelejtettem levegőt venni, és zavarba jöttem attól, hogy milyen sokan szemtanúi ennek. Mintha valami titkot tárnánk fel előttük, ami csak Loganre és rám tartozik.
- Katie! Mi megyünk órára, hogy tudjatok beszélni. Majd meséld el mi volt - hallottam fél füllel Becky suttogását, és láttam, hogy Logan szája egy kicsit megrándul, mintha egy mosolyt folytana vissza.
- Szia Bella, leülhetek? - kérdezte, nekem pedig melegség öntötte el a szívemet, ahogy megint a kedvenc becenevemen szólított.
- Szia, persze.
- Jól vagy? - kérdezte fürkésző tekintettel, és miközben leült, le nem vette a szemét rólam.
- Persze. Miért ne lennék?
- Úgy tűnt, hogy a barátod nem igazán bánik jól veled - ezek szerint látott minket.
- Nem a barátom, és sikerült lerendeznem. Bár gondolom, még lesznek gondok, de el tudok bánni vele.
- Értem. Azért ha bármi baj van, vagy segítség kell, nyugodtan szólj - mondta őszinte aggódással.
- Nem kell aggódni, lesznek egy páran, akik majd segítenek neki - megugrottam, ahogy meghallottam az asztalunk mellett Tristan hangját.
Szinte láttam a tapintható villámokat, amiket a két fiú egymásra lövellt. Tristan olyan undorral beszélt hozzá, ahogy még nem hallottam őt. Logan is utálkozó pillantásokat vetett rá, miközben felállt, és Tristan felé fordult. Ám ekkor James, és a fiúk is felálltak a helyükről ugyanolyan lassúsággal, és tettek pár lépést felénk, mire Logan testvérei is felálltak készen állva mindenre.
- Tényleg? Nekem úgy rémlik, hogy eddig sem volt rajtam kívül senki, aki bármikor segített volna neki - vágott vissza Logan, amitől megijedtem tudván, hogy Tristan milyen hamar be tud gurulni.
- Na ne mondd. Én azóta vigyázok rá, hogy megszületett - lépett oda hozzánk James is. - És ha valakinek közülünk itt csöndben kellene maradnia, az te vagy.
- Szerintem te ne mondd meg, hogy mit tegyek. Ha te ennyi ideje vigyázol rá, akkor hogy hogy pont akkor nem voltál vele, amikor az élete forgott veszélyben.
- Mégis miről beszélsz? - kérdezte James értetlenkedve, bár tudott a gázolásról, most mégsem volt elég tiszta a feje ahhoz, hogy bármi is az eszébe jusson.
- Semmiről James, menjünk - álltam fel azonnal. Féltem, hogy mi fog kisülni ebből, és gyanítottam, hogy nem sok jó.
- Fogadjunk, hogy miattad került veszélybe az élete - mondta hűvösen Tristan. - Amíg nem jelentél meg, addig semmi probléma nem volt.
James értetlenkedve kapkodta a fejét ide-oda. Erősen fogta Tristan pártját, de kezdte úgy érezni, hogy nem tud valamit. Törtem a fejem, hogy mit tehetnék, hogy semmi rossz ne süljön ki ebből a kakaskodásból. Ha Logant kértem volna meg, hogy menjen, akkor a bátyámék azt hitték volna, hogy ellenük vagyok. Viszont Jamest sem akartam elráncigálni onnan, mert akkor Tristanéket is kellett volna, és most nem voltam olyan hangulatomban, hogy Tristannel beszéljek egy szót is.
- Te már csak tudod, igaz korcs?
Ettől nem csak Tristan, de a többi Warm Springs-i fiú is elkezdett szabályosan vicsorogni. Remegtek dühükben, én pedig egyre jobban féltem. James is meglepődött, és nem tudta, hogy mihez kezdjen a helyzettel, ahogy én sem. Logan és a testvérei pedig csak álltak egyhelyben, és mosolyogtak. Aztán Logan felemelte a kezét, mint aki megadja magát, és hátrálni kezdett. Megfordult, és a fivéreivel együtt elindultak a kijárat felé. Mielőtt még kilépett volna az ajtón, hátrafordult.
- Majd még beszélgetünk Bella. Majd ha kicsit nyugodtabb környezet vesz minket körül - mosolyogva rám kacsintott, majd kisétált.
Nem tudtam mit gondoljak. Amikor körülnéztem, láttam, hogy már csak mi vagyunk az ebédlőben. Elcsodálkoztam, hogy hova tűnt mindenki. Úgy tűnik nagyon el voltam foglalva az eseményekkel, ezért nem vettem észre a távozó, megrémült fiatalokat.
A fiúk remegtek. Hogy a dühtől, vagy valami mástól, azt nem tudtam, mindenesetre kicsit félni kezdtem tőlük, mert még nem láttam ilyennek őket. Akkor sem, amikor az első napunkon Tristan a fejemet akarta leharapni - persze csak képletesen. James sem volt most különb. Amikor ránéztem, szikrákat szórt rám a szeme. Tudtam, hogy mire gondolt, és az agytekervényeim azonnal mozgásba indultak. Szinte hallottam őket, ahogy valami magyarázat féleséget keresnek a számomra, hogy aztán kinyöghessem.
Azonban amikor már megvolt a fejemben a magyarázat, nem tudtam megszólalni. Úgy éreztem, szégyellem magam, amiért titkolóztam a testvérem előtt, aki mindig mindenben mellettem állt. A megtalált szónoklatból gyatra menekülő stratégia lett.
- Ti is menjetek órára, így is elkéstetek, nekem haza kell mennem.
- Nem mész sehova - csattant fel James, mire az ijedtségtől egy lendülettel leültem.
Nyilván ő is megrémülhetett a saját hangjától, mert aztán alig hallhatóan beszélt. Még soha nem üvöltött velem, mindig jóban voltunk. Voltak kisebb vitáink, de azok melyik családban nincsenek?
- Most pedig azonnal elmondod, amit nem tudok. Kezdve azzal, hogy ki ez a srác, mert nyilvánvalóan köze van a titkaidhoz - mondta, majd leült annak jeléül, hogy addig onnan fel nem áll, amíg meg nem tudja az igazat.
- Ezt mi is szeretnénk tudni - mondta Tristan, majd ő is leült, Tony-ék pedig körbeállták az asztalt.
- Ne haragudj Tristan, de ezt csak a bátyámnak fogom elmesélni.
- Nem Katie, ezt most ők is hallani fogják - jelentette kis James. Nem tudhatott a vitánkról Trisszel, ha csak az utóbbi pár órában Tris el nem mondta neki. Ami annyit jelenthetett, hogy James valószínűleg többet tud arról a valótlanról, amit Tristan állított Loganről.
- Ő mentett meg, amikor el akartak ütni. Aztán amikor az erdőben kirándultunk a barátaimmal, megtámadtak minket a farkasok.
- Micsoda? - kérdezte egyszerre Tristan, Dylan és Timothy. - A farkasok eltűntek a környékről, lehetetlen, hogy megtámadtak volna titeket.
- Mégsem annyira lehetetlen, mert én magam csaltam el őket a többiektől. Végül elestem, és már azt hittem, hogy végem, amikor megjelent Logan és elüldözte őket.
- Senki nem tud egymaga elkergetni egy falka farkast - mondta James, és segítségkérően Tristanra nézett.
- Van aki, képes rá. Logan például biztosan, ami azt jelenti, hogy távol kell tartanod magad tőle, Katie.
- Persze, majd pont azt az embert fogom elkergetni, aki megmentett. Felejtsd el Tristan - mondtam határozottan ugyanazt, amit már korábban is.
- Tris, te ismered ezt a srácot? - kérdezte James.
- Így is fogalmazhatunk. És ha jót akarsz, akkor a húgodat megpróbálod távol tartani tőle. Neked is elmondom, amit nemrég Bellának - szóval nem mesélte Jamesnek a vitánkat. - Ez a fiú nem ember, ebben biztos lehetsz. Ahogyan a családja sem az, legfeljebb közülük néhányan, és azokat is csak azért nem ölik meg, mert a srác apja megtiltotta neki és a bátyáinak, hogy bántsák őket.
- Micsoda? Megölni? Ezek.... gyilkosok? - hüledezett James.
- Igen, azok.
- Nem - vágtam rá azonnal. - Ha gyilkosok lennének, akkor Logan miért mentett volna meg engem?
- Azért, hogy beférkőzzön a bizalmadba. Semmi másért. Magához csalogat, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy véged.
- Ez lehetetlen. Nem hiszek neked - aztán fogtam magam, felálltam és mit sem törődve azzal, hogy utánam kiáltottak, elindultam a kijárathoz.
Jól esett a friss levegő, és a lassan szemerkélő eső. Túlságosan fel voltam dúlva. Igaz, hogy Logannek van egy félelmetes kisugárzása, de attól még Tristannek nem kellen gyilkosnak tartania. Még akkor sem, ha állítólag ismeri, bár én ezt sem tudom elhinni addig, míg meg nem magyarázza. James pedig elsőként neki hitt, nem nekem.
Hogy elég időm legyen gondolkozni, és ez ne nagyon tűnjön fel otthon, úgy döntöttem elmegyek bevásárolni, és ma este én főzök. James addig se fog zaklatni, mert az ételre kell majd koncentrálnom. Így tehát bepattantam a kocsiba, ahol furcsamód hirtelen átjárt a biztonság érzet, mintha valami burokba kerültem volna. Nem volt ellenemre, tetszett ez az érzés.
A bevásárlóközpont nem volt messze, öt perc alatt ott voltam. Igyekeztem olyan vacsorát kitalálni, ami eléggé macerás ahhoz, hogy senki ne zaklasson főzés közben, és ami el is tart egy darabig. Keresgélés közben képtelen voltam összefüggően gondolkozni, csak egyszavas gondolatok jártak a fejemben, mint Logan, gyilkos, Tristan, düh, zavart és effélék. Nem értettem Tristant, ugyanakkor Logant sem. Fura volt és félelmetes is egyben Logan kinézete, viszont a megérzéseim eddig még nem csaltak meg, és mellette mindig biztonságban éreztem magam eddig valahányszor találkoztunk.
Aki miatt aggódhattam, az Tristan volt. Ő sokszor kihozott eddig már a sodromból, mellette elvesztettem a fejem, és sokszor legszívesebben képen vágtam volna. Persze szeretem, mint egy barátot, és szeretem a társaságát is, de amióta Logan belépett az életembe, Trist mintha teljesen kicserélték volna. James is egyre furcsább. Folyamatosan Stellával, és az iskolai csapattal lófrál.
Nehéz volt beismernem magamnak, de mostanában Becky társaságát élvezhettem leginkább. Greg is próbált törődni velem, de az már terhes törődés volt számomra. Amióta Logant megláttam először, bár nem találkoztunk, belül mégis újra éreztem, hogy valakinek tényleg fontos vagyok.
- Szia - érintette meg valaki a vállamat, mire az ijedtségtől halk sikoly hagyta el a számat. - Jajj, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
Amikor megfordultam, egy rég nem látott, ismerős tekintet tartotta fogva az enyémet. Randolph barátságos szemével találtam szemközt magam. Mosolygott, mint aki jót mulat az ijedtségemen, de mintha egy kicsit aggódva nézett volna rám.
- Nagyon elgondolkoztál. Történt valami?
- Nem, ne aggódj, csak a vacsorán gondolkoztam - nem tudtam a szemébe nézni. Éreztem, hogy ha belenéznék, akkor a lelkem legaljára is látna.
- Értem. Mit szólnál ahhoz, ha Jamesszel átjönnétek egyik nap iskola után? Régen voltatok nálunk, és úgy érzem, jó lenne beszélgetni egy kicsit.
- Az tényleg jó lenne, kíváncsi vagyok mi változott nálatok, és mi az, ami ugyanolyan maradt. Viszont egyelőre lehet, hogy talán csak James menne hozzátok, ugyanis mostanában kicsit haragosak vagyunk egymással Jamesszel - próbáltam magyarázni Randolphnak, amitől persze eléggé zavarba jöttem. - És ami azt illeti, Tristannel sem túl fényes most a barátságunk.
- Talán pont ezért lenne szükség arra, hogy mind a hárman ott legyetek. Persze nem szeretnék erőltetni semmit, de arra kérnélek gondold át - úgy láttam, az aggodalom még mindig nem tűnt el a tekintetéből.
- Valami gond van Randolph? Kicsit zaklatottnak tűnsz.
- Semmi olyan, amit ne tudhatnál, de olyan, amit itt nem mondhatok el - magyarázta Randolph.
- Értem. Ne haragudj Randolph, de most mennem kell. Tudod, a vacsora elkészítése rám vár - mosolyogtam rá, amit viszonzott is.
- Persze, semmi gond. Nekem is van még dolgom, de kérlek, azért gondold át, és beszélj a bátyáddal is mindenképp - olyan szúrós szemmel nézett rám, hogy kénytelen voltam bólintani és komolyan is gondolni. Bár még nem tudtam, hogyan és miként beszélhetnék Jamesszel nyugodtan. - Most pedig menj, siess haza.
Amint megfordult, és a következő sorban eltűnt, frusztrált lettem, és úgy éreztem, hogy valaki néz engem. Hirtelen egy vörös szempár tűnt fel előttem, de abban a pillanatban el is tűnt. Körbe néztem, és csak egy férfi állt a közelemben, de tudtam, hogy van még ott valaki. Valaki, aki engem nézett, miközben pár fűszert bedobtam a kosárba a polcról. Valaki, aki üldöz engem... Valaki, aki meg akar ölni...
Nem tudom, hogy meddig állhattam ott egyhelyben a fűszerek előtt, de amint észbe kaptam, fogtam a kosaramat, és elindultam a pénztár felé. Szerencsére éppen hogy volt annyi pénzem, hogy kifizethettem mindent. Az érzésem viszont egészen addig nem múlt el, amíg be nem szálltam az autóba, és ki nem értem a városból. Amint elértem az erdőt, már csak az óvó szempárokat láttam a szemem sarkából. Mire hazaértem, a szívverésem is lelassult, de aztán megint ideges lettem. Ki kellett valamit találnom, hogy beszélgethessünk Jamesszel.
Nem tudtam, hogyan vélekedik Loganről, amit talán este se fogok megtudni. Igyekeztem a konyhában minél jobban elfoglalni magam, és addig próbáltam vacakolni mindennel, ameddig csak lehetett. Le kellett higgadnom, hogy nyugodtan gondolhassam át a dolgokat.
