2018. május 13., vasárnap

P.T. Burnum és A legnagyobb showman


Megígértem, hogy írok egy kis véleményt A legnagyobb showman című filmről is. Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó ;) Hozzáteszem, nem tudom, hogy a fenti kép mennyire photoshoppos és mennyire nem.

Csak hogy ténylegesen tudjam, hogy miről, illetve kiről is van szó, utánajártam a filmben szereplő Phineas Taylor Burnumnak is. Sok névvel illették annak idején. Ilyen például a "Szemfényvesztés hercege", az "Önreklámozás Shakespear-je" vagy egyszerűen csak a "Világ legnagyobb csalója". Tény és való, hogy azok alapján, amiket olvastam, bizony nem az őszinteségével lett dollármilliomos. Viszont azt kell mondanom, hogy a cirkusz nagyszerű húzás volt.

Mivel még mindig gyereklelkületű vagyok, imádom a cirkuszt, a bohócokat, az artistákat, és az állatokat is. Az állatvédő olvasók biztosan megbotránkoznak ezen, de higgyétek el, én is legalább annyira védem az állatokat. Azokat a helyeket el is ítélem, ahol bántalmazzák és véresre verik szegény teremtményeket. Ugyanakkor nem akarok általánosítani sem. Tehát leszögezem, hogy csak azokat a helyeket szeretem, ahol mindenféle kínzás nélkül érik el, hogy az állatok együttműködjenek az emberekkel. Mert biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen helyek. Nyugodtan lehet hívni naivnak vagy hiszékenynek, de ez van.

Maga a film talán a negyedét sem mutatta be annak, hogy P.T. Burnum milyen is volt valójában. Azonban a vizuális effektek és a zene annyira magával ragadott, hogy nekem ez is éppen elég volt ahhoz, hogy tudjam, igenis nagy dolgokat vitt véghez. Mindennek az összhatása pedig olyan szinten beszippantott, hogy szinte elképzeltem, amint én is ott énekelek és táncolok a szereplőkkel együtt, és nem kérek elnézést én sem azért, hogy az vagyok, aki, vagy azért, mert olyan vagyok, amilyen. Minden film, könyv, színházi darab vagy zene, amelyek arról szólnak, hogy elfogadjuk a másikat, vagy az életről szólnak, hogy élvezzük egy kicsikét, közel állnak hozzám.

A legnagyobb showman pedig ilyen volt számomra. Hugh Jackman amúgy is az egyik kedvenc színészem, ha nem a legnagyobb. Az egyik Oscar-díjátadáson ő volt a műsorvezető, és akkor hallottam először énekelni. Már akkor tetszett a hangja. És mindenki Farkasa megmutatta, hogy nem csak akciófilmekben tud remekelni.

A film kapcsán egyedül azt sajnálom, hogy nem tudták kihagyni az olyan "szerelmi" szálakat, hogy esetleg a családját szerető apát megpróbálja elcsábítani egy hasonló gyerekkori tapasztalatokkal rendelkező előadóművész. Nekem egyáltalán nem hiányzott. Hugh Jackman alakítása mellett számomra kicsit eltörpült Michelle Williams karaktere, aki a főszereplő szerető feleségét alakította. Még nem hallottam őt énekelni, és bár szép volt a hangja, engem nem nyűgözött le.

Akik tetszettek: Zac Efron - és nem, nem azért, mert annak idején nagy Disney sztár volt. El kell ismernem, hogy az én szememben nagyot lépett előre, hogy elvállalta ezt a filmet. Ráadásul a hangja is ezerszer jobb volt most, jóval a mutáció után, mint amikor még tinédzser volt.
Keala Settle - ő alakította a szakállas hölgyet. Bárki mondhat bármit, nekem ő volt az egyik kedvencem. Jó hang, jó karakter, jó előadás. Mi több kell még?

Zendaya-t pedig véletlenül sem említem ezen körökben. Hozzáteszem, nem azért, mert alapvetően nem szeretném. A Disney csatorna Indul a risza! című sorozatában jó volt. Élettel teli. Tudom, hogy ebben a filmben egy olyan lányt alakít, akire csak úgy néznek az emberek, mint "rabszolgára", de könyörgöm. Attól még lehetnek érzelmek az arcán. Ehhez képest legtöbbször olyan felsőbbrendű volt, ahogy nézett, hogy viszketett tőle a tenyerem. Számomra egy kicsit olyan volt, mint Kristen Stewart a Twilight-sagaban, és most nyugodtan kövezzetek meg. De akkor is!

A lényeg, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet. A tanácsom pedig az, hogy miközben nézitek, gondolkodjatok el rajta, hogy mindenkinek van múltja, amitől olyan lett, amilyen. Mindenkinek vannak sötét foltjai az életében, amik megbélyegezték a lelkét. Ne bántsatok senkit addig, amíg meg nem értettétek őt. Hogy min ment keresztül. Lehet, hogy ti el se tudnátok képzelni, hogy veletek valami hasonló megtörténhetne. Nyilván akinek nem inge, ne vegye magára! De azért gondolkozzatok el ezeken a dolgokon. Lehet, hogy sok ember máris máshogy viselkedne, ha azt érezné, hogy törődnek vele, vagy egyszerűen elfogadják.



És csak hogy mással is szolgáljak, vagy egy rossz hírem és van egy jó is. A rossz hír: Sajnos az írásom nem jutott tovább az Aranymosás Irodalmi Válogatón. Nagyon sajnálom, de van még ötletem, hogyan tovább. A jó hír pedig, hogy már elkezdtem a 2. kötetet, ami reményeim szerintem sokkal izgalmasabb és eseménydúsabb lesz. :) Szorítsatok!

Legközelebb pedig Sarah J. Maas Üvegtrón című könyveiről fogok értékelést hozni. Már elolvastam mind az 5 kötetet, és most fogok nekikezdeni Az orgyilkos pengéje és más történetek című kötetnek. Bár elolvasva, hogy miről szól, talán ezzel kellett volna kezdenem, de nem aggódok. Így is biztosan izgalmas lesz. :) Miután kiolvastam, akkor fogok írni egy összegző értékelést. Alig várom. Akár csak azt, hogy mikor jelenik meg a Tower of Dawn magyar fordításban, mert sajnos az angolom nem olyan fantasztikus. Aztán lehet, hogy pont ezzel kellene gyakorolnom. Addig is jó olvasást mindenkinek!