Ugyan ez a bejegyzés az "Egy kis magánélet" címke alatt jelenik meg, de közel sem rólam szól. Az érzésem viszont ugyanúgy benne van.
"... szép" Verona.
"Ez lesz a szín, utunk ide vezet."
Most valahogy mégsem tűnik olyan szépnek az a Verona. Napok óta gondolkodom azon, hogy mit írhatnék erről. Azok alapján, amiket olvastam és hallottam, csak egy szó jut az eszembe: Részvétem! Mindazok iránt, akik elvesztették a szerettüket. Őszinte leszek - mert úgy érzem, hogy ez fontos -, azt kell mondanom, hogy nem érthetem meg, hogy min mennek most keresztül azok, akik életben maradtak. Vagy azok, akik itthon értesültek a szörnyű balesetről. Remélem, hogy nem is kell átélnem ilyesmit, mert még belegondolnom is iszonyatos, hogy mi lenne, ha...
Nem írom le ugyanazokat a dolgokat, amiket újságokban lehetett eddig olvasni, vagy a híradóban hallani. A média ezen eszközeiben így is túl sokszor kellett átélniük és szembesülniük az érintetteknek a történtekkel. Sajnos nem mondhatom, hogy anyagilag módomban áll segíteni. Pedig, ha így lenne, megtenném. Most csak együttérzésemet szeretném kifejezni - mert úgy érzem, hogy ez lelkileg és emberileg segíthet, ha csak egy kicsit is -, és remélem, hogy idővel enyhülni fog a fájdalom. Mert a seb sosem fog begyógyulni, ezt viszont tapasztalatból tudom. A gyötrelem, amit egy hozzánk közel álló, szerettünk elvesztése okoz örök időkig bennünk él. Csak az idő elteltével megtanulunk együtt élni ezzel a kínnal, és sokan, főleg a hozzá nem értők ezt tudják be annak, hogy begyógyult seb. Pedig nem. Sosem fog.
Nem írom le ugyanazokat a dolgokat, amiket újságokban lehetett eddig olvasni, vagy a híradóban hallani. A média ezen eszközeiben így is túl sokszor kellett átélniük és szembesülniük az érintetteknek a történtekkel. Sajnos nem mondhatom, hogy anyagilag módomban áll segíteni. Pedig, ha így lenne, megtenném. Most csak együttérzésemet szeretném kifejezni - mert úgy érzem, hogy ez lelkileg és emberileg segíthet, ha csak egy kicsit is -, és remélem, hogy idővel enyhülni fog a fájdalom. Mert a seb sosem fog begyógyulni, ezt viszont tapasztalatból tudom. A gyötrelem, amit egy hozzánk közel álló, szerettünk elvesztése okoz örök időkig bennünk él. Csak az idő elteltével megtanulunk együtt élni ezzel a kínnal, és sokan, főleg a hozzá nem értők ezt tudják be annak, hogy begyógyult seb. Pedig nem. Sosem fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése