Claudia Gray, az Evernight és Balthazar

Claudia Gray - Evernight sorozat

Ami az olvasást illeti, tényleg úgy érzem, hogy néhány könyvvel, történettel le vagyok maradva. Az Evernight sorozat már évekkel ezelőtt megjelent, de csak most volt időm elolvasni. Sajnos. Legalább az megnyugtatja kis lelkemet, hogy igyekszem bepótolni az elmaradt könyveket. Még egy olvasmánylistát is összeírtam magamnak, amin eddig 192 darab kötet van feltüntetve. :) Ebből 42 könyvet olvastam ki eddig, szóval haladok. Lassan, de biztosan. ;)

Az utolsó széria Claudia Gray-től az Evernight sorozat volt. Voltaképpen ma olvastam ki az utolsó részt. Összességében azt kell, hogy mondjam, borzasztóan tetszett, bár talán egy kicsit fura volt a stílusa. A szálak maguk azonban érdekesek voltak. Persze mondhatnánk, hogy ismét egy vámpíros sztori, de számomra izgalmas volt, hogy belekeverte a lidérceket, meg vámpírvadászokat is. Bár egy kicsit emlékeztetett a japán anime, Vampire Knight néhány mozzanatára.

Az első négy kötet, ami Biancáról és Lucasról szólt, számomra egy kissé szokatlan volt. Néha ugyan idegesített ez a se veled, se nélküled kapcsolat az elején, ráadásul valamiért Balthazarra szavaztam volna, amikor kicsit közelebb kerültek egymáshoz Biancával. Mégis izgalmas volt, és ott vett fordulatot, ahol nem vártam volna. Ezek mellett könnyen megfeledkeztem arról, hogy egy-két helyen többször elismételte ugyanazt a történetet, eseményt.

Kicsit elszomorodtam, amikor Bianca meghalt, és lidérccé változott, de aztán megint felvidultam, amikor Lucas vámpír lett. Ha már Balthazar ki lett kosarazva, legalább tényleg maradtak volna együtt. Az is fura volt nekem, hogy Bianca vérétől Lucas visszaváltozott. Ettől miért nem kezdték el újra üldözni őt?

Mert hogy az utolsó részben, ami Balthazarról és egy volt iskolatársáról, Skye-ról szólt, akivel az Evernight Akadémiára járt - mielőtt az leégett volna -, Skye-t akarták elfogni a vére miatt. Tudniillik az a vámpír, aki ivott a véréből, újra átélte életének szebb pillanatait, mielőtt még átváltozott volna. A könyvben mindenki Skye-t akarta, öltek volna érte. Azért miért nem, aki vissza is tudta volna változtatni őket? Nem értem a logikát, de hát rendben, így írta meg az írónő. 

Összegezve az egészet, nekem igenis tetszett. De leginkább az utolsó részt élveztem. Örültem Balthazarnak és Skye-nak. Persze tudtam, hogy össze fognak jönni, már a legelején, de valahogy ez a "eltaszítalak magamtól, hogy megvédjelek" típusú, veszekedős leírás mindig is jobban megérintett. Ki tudja miért. Romantikusnak és hízelgőnek éreztem, hogy Balthazar mindentől kész volt megóvni a lányt bármi áron. Egyszerűen megindít. És az intim jelenetek leírása sem volt közönséges, vagy egyáltalán részletes. És ez így volt jó! Főleg, hogy ennek ellenére mégis érzékletes volt a két fiatal (vagy nem fiatal - Balthazar) közti heves érzelmek ismertetése.

Nem tudom, hogy mit fogok legközelebb olvasni, de lehet, hogy egy kicsit pihentetem a természetfeletti dolgokról való olvasgatást. Régóta el akarom olvasni Verne Gyula és Charles Dickens néhány művét. A tervet ideje megvalósítani. ;)