2017. február 6., hétfő

A hős Zsivány egyes


A hétvégén megnéztük a párommal a Zsivány egyes - Egy Star Wars történetet a moziban. Mint már említettem, ő is nagy rajongó, de én se maradok le sokkal mögötte. Hallottam néhány embertől, hogy mennyivel jobb lett ez a film, mint a 7. rész, de mégsem voltak nagy reményeim. Ami azt illeti, kifejezetten csalódtam a 7. részben. Tisztán látszódott, hogy már nem George Lucas rendezte.

A 7. rész J. J. Abrams rendezésében inkább tűnt pusztán két bolygó közti harcnak, mint galaxisok jövőjét eldöntő, jó és rossz közötti háborúnak. Megértem. hogy maga az ötlet Lucas fejéből pattant ki, és a további rendezésektől teljesen elhatárolódott, de az ég szerelmére, arra nem gondolt, hogy végül mihez adja a nevét?

Szerencsére ez a különálló történet arról, hogyan szerezték meg a Halálcsillag tervrajzát, kellemes csalódást okozott még a Walt Disney részéről is. Ugyan hallottam olyan kritikát, hogy a Walt Disney mindenki anyját megöli, holott egyáltalán nem. Kevés olyan Walt Disney mese és film van, amit nem láttam. Itt van néhány, amiben nem öltek meg egy szülőt sem:
- Aranyhaj és a nagy gubanc
- Hercules
- Aladdin
- Pocahontas
- Jéghercegnő
- 80 nap alatt a Föld körül
- Csaó, Lizzie!
- Nem férek a bőrödbe
- és még sorolhatnám.
Nem is értem, miért kell csodálkozni, ha egy színtiszta háborús filmben is meghal például az anyuka. Sok más fontos karakteren kívül. Ami miatt mégis kellemes csalódás volt ez a Disney-től az az, hogy egy olyan befejezést sikerült készíteniük, ami szokatlan tőlük. Legalábbis számomra. Ha már háborús film, ahol jóformán mindenki kockáztatta az életét, és jóformán csapdába kerültek, csoda lett volna, ha a végén a két főhős mégis megmenekül az utolsó pillanatban.

A bolygópusztító lövést, ami a Scarif-et érte, aligha lehetett volna elkerülni. Ezzel együtt pedig nagyon jól illesztették a többi részhez is, hiszen ha túlélték volna, a többi részben is szerepet kellett volna kapniuk. Ezt pedig több szempontból sem bánom, mert néhány karakterrel nem voltam kibékülve.

Kezdjük Jyn Erso karakterével. Felicity Jones egész jó színésznőnek tűnt első pillantásra, de ahogy a történet haladt előre, inkább csak idegesíteni kezdett. Mindig ugyanaz a mimika, ugyanúgy néz, mint egy durcás kislány. Szerintem... Ettől pedig nem csak az idegeimre ment, de untam is. Értem én, hogy a kevesebb néha több, de talán ennél változatosabban is el lehetett volna játszani az árva lányt, aki kislány kora óta nem látta az apját.

A másik karakter, Cassian Andor volt. Valami nagy lélegzetű, fiatalon elkövetett szörnyű bűncselekményt vártam, ami miatt végig kiült az arcára a hatalmas lelkiismeret furdalás. Aztán kiderül, hogy azért ez, mert katona létére parancsot teljesített. Teljes mértékben megértem, és elhiszem, hogy milyen fájdalmat élhetett át minden alkalommal, amikor megölt valakit. Csak azt mondom, hogy ahhoz képest, hogyan adta elő... Hát... Na igen... Ráadásul úgy, hogy még ő esett Jynnek, hogy kisfiú kora óta ennek a harcokkal teli világnak a sűrűjében él. De hát.. ízlések és pofonok.

Amitől pedig kiakadtam, azok a fekete ruhás rohamosztagosok voltak, akiknek egy szavukat sem lehetett érteni. Értekeztem a párommal erről, és ő is úgy emlékszik, hogy a 4. részben nem voltak fekete ruhások. Viccesen megjegyezte, hogy ők az elit rohamosztagosok voltak, amit elfogadtam volna, HA magát Darth Vadert is ők vették volna körül a fehér ruhások helyett. Mert hát a filmben ki volt leginkább VIP-s, mint ő? Most komolyan. A 7. résznél még értettem az új design-okat, de egy ilyen köztes történetnél azért oda lehetett volna figyelni.

Akik pedig tetszettek:

Galen Erso (Mads Mikkelsen) karaktere sem volt a kedvencem, de jobban tetszett, mint a többi. A halála előtt eleinte azt gondoltam, hogy nem fogja magára vállalni az árulást. Számítottam rá, de annyira elnyújtották a dolgot, hogy kezdtem azt hinni, talán mégsem.

Saw Gerrera (Forest Whitaker) számomra úgy mutatkozott be, mint egy elmebajos, sok bajt megért, az élete végén járó hadvezér. Úgy képzeltem, hogy hiába ő nevelte fel Jynt, és hiába találkoztak hosszú-hosszú évek után, mégis be fogja börtönözni. Végül mégsem ezt tette, és ettől a meglepetéstől valahogy szimpatikusabbnak tűnt.

A kedvencem pedig K-2SO (Alan Tudyk) volt. Egy átprogramozott Birodalmi robot, akinek szerencsére kialakult a saját gondolkodásmódja. Máskülönben nem lettek volna olyan jó beszólásai. Kifejezetten tetszett ez a karakter, mert vicces volt, humoros, intelligens, de nem okoskodó (csak néha), és tényleg izgalmas volt. El kell ismernem, hogy jobban sajnáltam az ő halálát, mint a két főhősét.

Mint mondtam, alapvetően nagyon tetszett a film, a grafikája, és hogy kevesebb vizuális effekt volt benne, mint a 7. részben. Le a kalappal a rendező előtt. Ugyan így is látszik, hogy nem George Lucas, de elismerésem, hogy egy hangyányit sikerült közelíteni az ő stílusához. És hát legyünk őszinték: nem hiszem, hogy bárki képes lenne 100%-ig leutánozni őt. Ahhoz George Lucasnak kellett volna születnie. :)

A következő alkalommal igyekszem Az álmok valóra válnak következő fejezetével. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése