Sziasztok! Mindig mondom, hogy igyekezni fogok a következő részével. :) A regényem második kötete még várat magára. Van egy kis törés az életemben, ami megállásra késztetett, és megvonta tőlem az ihletet. Ugyanakkor Lunáról sosem feledkeznék meg, és itt van nekem, hogy további ötletekkel merítsen Átok történetéhez. Legalább az Övéhez. :) Jó olvasást!
Különböző állatok jöttek és mentek. A fehér szőrű ember mindegyiket arra a kemény és hideg dologra fektette, és különböző dolgokat csinált velük. Volt olyan állat, amelyik fájdalmában felkiáltott, mire a velük érkezett ember próbálta visszafojtani magában a félelmet. Sajnáltam miatta őket, miközben én a puha dobozban feküdtem. Az erő kezdett visszaszállni a testembe, ami lassan igyekezett visszafogadni a régóta megtagadott táplálékot.
A fehér szőrű ember kedvesen gondoskodott rólam. Minden nap többször kivett egy kicsit a dobozból, hogy átmozgassam a végtagjaimat. Persze sajnos még nem tudtam olyan hosszú ideig járni-kelni, így amikor elfáradtam, visszamehettem lepihenni. Sokszor magával ragadott az álom, ilyenkor pedig mindig magam előtt láttam a kis embert, aki mindig úgy hiányzott. Ugyanakkor többször előfordult már, hogy megváltozott az arca és a hangja is. Emlékeztetett arra a vékony hangra, amit azelőtt hallottam, hogy felébredtem volna a dobozban.
Ugyan kényelmes volt a helyem, és ez az ember kedvesen foglalkozott velem, mégis hiányzott valami. A kis ember selymes érintése és érzelmekkel teli hangja, amikor engem hívott. Hiányzott a hasonló apróságnak a védelmet nyújtó karja, amikor már azt hittem, hogy nem élem túl a bokorban való bujkálást.
- Sokkal jobban nézel ki öreglány - a fehér szőrű ember sokszor beszélt hozzám. - Talán hamarosan felhívhatom azt a kislányt, aki behozott ide. Már többször is érdeklődött utánad.
Nem értettem, hogy miről beszél, de a hangja olyan kedvesnek tűnt, hogy szinte biztos voltam benne, valami jó dolgot mondhatott. Neki köszönhetően elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy fel akarjak épülni. Egyre kisebbnek tűnt a doboz, amiben feküdtem, és ki akartam törni innen, hogy szabadon szaladgálhassak, amerre szeretnék. Még szebb lenne a kép, ha valaki társulna is mellém. Például az a hosszú szőrű kis ember, aki ide hozott. Szeretném újra látni.
Ez most egy picit rövidre sikerült, de ígérem, hogy igyekezni fogok a következő részével. :D
ÚJ HÍR viszont, hogy belekezdtem egy új történetbe! Meglepetés, hogy miről fog szólni, de az állatok szeretete és világunk egy másik nagy problémája is helyet fog kapni benne! Remélem tetszeni fog :)
Addig is Jó Olvasást! És élvezzétek ki a meleg időt, természetesen csak jó adag napkrémmel és sok-sok folyadékkal! ;)
Ugyan kényelmes volt a helyem, és ez az ember kedvesen foglalkozott velem, mégis hiányzott valami. A kis ember selymes érintése és érzelmekkel teli hangja, amikor engem hívott. Hiányzott a hasonló apróságnak a védelmet nyújtó karja, amikor már azt hittem, hogy nem élem túl a bokorban való bujkálást.
- Sokkal jobban nézel ki öreglány - a fehér szőrű ember sokszor beszélt hozzám. - Talán hamarosan felhívhatom azt a kislányt, aki behozott ide. Már többször is érdeklődött utánad.
Nem értettem, hogy miről beszél, de a hangja olyan kedvesnek tűnt, hogy szinte biztos voltam benne, valami jó dolgot mondhatott. Neki köszönhetően elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy fel akarjak épülni. Egyre kisebbnek tűnt a doboz, amiben feküdtem, és ki akartam törni innen, hogy szabadon szaladgálhassak, amerre szeretnék. Még szebb lenne a kép, ha valaki társulna is mellém. Például az a hosszú szőrű kis ember, aki ide hozott. Szeretném újra látni.
Ez most egy picit rövidre sikerült, de ígérem, hogy igyekezni fogok a következő részével. :D
ÚJ HÍR viszont, hogy belekezdtem egy új történetbe! Meglepetés, hogy miről fog szólni, de az állatok szeretete és világunk egy másik nagy problémája is helyet fog kapni benne! Remélem tetszeni fog :)
Addig is Jó Olvasást! És élvezzétek ki a meleg időt, természetesen csak jó adag napkrémmel és sok-sok folyadékkal! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése