Varázslatos kötelék

Október első napját azzal köszöntöm, hogy cenzúrázatlanul, módosítás nélkül közzéteszem a novellát, amivel indultam a Könyvmolyképző Kiadó Érints meg! című pályázatán. Megmondom Nektek őszintén, hogy az ehhez hasonló írásaimat nem igazán szoktam újraolvasni, ha egyszer beküldtem valahova. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak szükségét érzem annak, hogy egy adott idő elteljen hozzá. Ez még nem telt el, szóval úgy, ahogy elküldtem a kiadónak, most úgy mutatom meg. Talán később újra írom. Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményetekre, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat.

Amit tudni kell róla: nem került be a válogatásba, szóval nem is fog megjelenni. A másik pedig, hogy a novella igaz történet alapján íródott.

Jó olvasást! :)

Varázslatos kötelék

A vendégek jól érezték magukat. Legalábbis úgy tűnt. Az alkoholt már javában fogyasztották, és már a meglepetés születésnapi torta is felvágásra került. Valami mégis hiányzott egészen addig, amíg meg nem csörrent a zsebében a mobiltelefon. Nem is valami, hanem inkább valakik hiányoztak. Sally széles mosollyal az arcán, papucsban futott a tégla építésű lakóház kapujához. Szerencsére földszinten laktak.

  – Sziasztok – köszönt a két fiúnak, akik a lépcső alján vártak.

A lány mit sem törődve futott le hozzájuk és ugrott nehezen a magas ifjúk nyakába. Ők hiányoztak neki, és már alig várta, hogy megérkezzenek az eseményre. Nagyobb meglepetés és boldogság nem is kellett neki erre a napra. Pedig nem volt köztük hatalmas barátság. Csupán egy nyaraláson ismerkedtek meg véletlenül annak idején. Egészen pontosan hét éve. Még a kapcsolatot sem igen tartották, csak eleinte, illetve az utóbbi néhány hónapban. Azt is csak interneten keresztül. Mégis megígérték neki, hogy ha tudnak, akkor eljönnek.

Sally örömmel és büszkén mutatta be őket a barátainak. Valamiért elégedettséggel töltötte el, hogy a régi és jelenlegi osztálytársain kívül más ismerősei is vannak, akiket nyugodt lélekkel meghívhat a születésnapjára. A bemutatkozás után mindenki folytatta, amit éppen csinált. Sally viszont innentől kezdve csak a két fiúval foglalkozott, egy idő után pedig már csak egyikükkel. Minden rezdülését figyelte, de nem tudta, hogy miért. Aztán már csak egy helyben álltak és csak beszélgettek. A szülinapos annyira örült nekik, hogy mindig meg kellett ölelnie őket, de az idősebb fiú olyan magas volt, hogy kényelmetlennek érezte az ölelést. Lucas azonban más volt.

Kényelmesen elfért a hónalja alatt, és bár nem volt köztük semmi, a fiú mégsem utasította el. Nem bánta ezt a sok ölelést, sőt, mintha még örült is volna neki. Legalábbis ezt gondolta a lány, ahogy belenézett a világos kék szempárba. Aztán persze ennek is vége szakadt, mint ahogy sok mindennek Sally életében. Tudta, hogy azért, mert Lucasnak megtetszett az egyik barátnője. A lány természetesen ennek nem örült, ha arra gondolt, hogy milyen jól eső érzés kerülgette, amikor a fiú átkarolta a vállát. De nem állt a két fiatal útjában. Már megszokta, hogy végül mindig ő áll félre.

Mégis mosolyognia kellett, amikor eszébe jutott, hogy Lucas ment oda hozzájuk a nyaraláson. Engedélyt kért Sally-től és a barátnőitől, hogy a testvérével odaülhessenek hozzájuk. Mindezt természetesen a nyaralás utolsó estéjén. Másnap már haza kellett menniük. A lány akkor úgy érezte, hogy Lucas állandóan őt nézi. De ez akár képzelgés is lehetett, hiszen valahol, mélyen, legbelül élvezte volna, ha egy fiú megbámulja. Ugyanakkor zavaró is volt, mivel Sally akkoriban az idősebb fiúkat kedvelte.

Most mégsem tudott elszakadni Lucas mellől. Ismeretlen érzések kavarogtak benne, ahogy odabújhatott a fiú vékony, de erős mellkasához. Sally-nek lelkiismeret furdalása volt, amiért nem foglalkozott a többi vendégével, de őket minden nap láthatta. Még a legjobb barátnőjét is elhanyagolta, akit viszont szintén ritkán látott. Lucas mellett azonban eltöltötte a jókedv és a biztonság érzete. Túl jól esett neki a fiú kedvessége abban az időszakban. Talán önző volt, de nem tudatosult benne.

Később pedig úgy érezte, hogy alig néhány perc telt el azóta, hogy a fiúk megérkeztek, de máris menniük kellett. Hosszú volt az út hazáig, és nem tudtak ott aludni. Természetesen megbeszélték, hogy innentől kezdve rendszeresen tartják a kapcsolatot az interneten keresztül. Végül kiderült, hogy igazán csak Sally volt az, aki ezt igyekezett is betartani. Még Lucas is sokszor csak pár szót írt vissza, mielőtt elköszönt volna. A lány megértette ezt, hiszen a gyönyörű kék szemekkel megáldott fiúnak profi sportolóként és magántanulóként kevés ideje volt a magánéletre. És talán már tetszett neki valaki.

Így telt el újabb két év Sally életében anélkül, hogy újra találkozott volna Lucasszal. Az interneten található közösségi oldalaknak köszönhetően azonban figyelemmel kísérhette a fiú életét. Ugyanakkor képmutatónak érezte magát, amikor örömmel konstatálta, hogy a fiúnak nincs barátnője, miközben ő párkapcsolatba lépett egy másik fiúval.

Ez a kapcsolat is úgy indult, hogy Sally örült neki, de egy idő után rájött, hogy nem lesz hosszú életű. Ráadásul minduntalan visszatértek a gondolatai a kék szemű sportolójához. A két fiú ráadásul kis híján találkozott Sally huszonegyedik születésnapján, amit a lány barátja próbált szervezni. Lucas végül – szerencsére – nem tudott elmenni a partira, de ígéretet tett a lánynak, hogy a nyár folyamán bepótolja az elmaradását.

Mind tudjuk, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Lucas az idő folyamán egyre többet beszélgetett Sally-vel. Ezzel és több gesztusával a lány szőke hercegévé lépett elő. Megtartotta az ígéretét, és szebb születésnapot adott a lánynak, mint annak barátja, akivel még viszonyban volt. Sally legalábbis így érezte. Olyannyira várta a fiú érkezését, hogy több garnitúra ruhát is felpróbált, mire a legegyszerűbb mellett döntött. Egy zöld térdig érő nadrág, egy fehér trikó, egy hozzá illő, átlátszó fehér ing, és hosszú szőke haját kibontva hagyta. A szülei nehezen akarták elengedni, mert a boldog kisugárzás teljes mértékben felöltöztette a lányt.

Ahogy kilépett a kapun, rögtön meglátta a fiút fekete paripája mellett állva, és már bánta a szerény ruhaválasztást. Lucast feltűnő jelenségnek látta kék ingében és farmerjában, amelyek csak kiemelték kék szemét. Emellett amint összekapcsolódott a tekintetük, Sally mosolya a füléig ért, míg Lucas szégyenlősen elfordította a fejét. Úgy tűnt, hogy el akarja takarni a mosolyát, amit nem tudott visszatartani. Ekkor Sally úgy érezte, mintha kattant volna valami benne, akár egy kapcsoló. Olyan volt, mintha a fejében hallotta volna azt a hangot, vagy legalábbis valahol a lelke mélyén. Mindenesetre onnantól kezdve érezte, hogy Lucas és ő többek lesznek, mint ismerősök. Színtiszta vonzalmat érzett a fiú iránt, amely talán viszonzásra talál.

Miközben egyre közelebb ért a fiúhoz, észrevette, hogy mennyire megváltozott a két év alatt. Izmosabb és talán egy kicsit magasabb lett. A vállai szélesebbek, a testtartása határozottabb volt. Sally-nek még inkább lábujjhegyre kellett állnia ahhoz, hogy át tudja karolni a nyakát, miközben megölelte. Ezután Lucas mosolyogva adta át az ajándékát, amely konyakos csokoládé volt. Sally kifejezetten irtózott ettől a desszerttől, amióta csak az eszét tudta. Mégis, ahogy ránézett a dobozra, úgy érezte, hogy ez a legszebb ajándék, amit valaha kapott. Egy öleléssel és két puszival köszönte meg Lucasnak, mielőtt még beültek az autóba.

  – Hova szeretnél menni? – kérdezte Lucas.

  – Ki a városból, egy kis friss levegőt szívni.

Miközben elindultak, a vezetésről kezdtek el beszélgetni. Sally még soha nem vezetett autót, és az volt az érzése, hogy addig nem is fog, amíg nem szerzi meg a jogosítványt, majd pedig az első autóját. Távoli kilátásnak tűnt mindez számára. Legalábbis addig, amíg Lucas meg nem szólalt:

  – Ha tudsz egy helyet, ahol nincs senki, akkor átadom neked a kormányt. – Sally nem tudta, hogy mit mondjon. Meglepődött, ezen felül határtalan vidámság és hála árasztotta el a lelkét.

Miközben mutatta a fiúnak az utat, Sally folyamatosan beszélt. Zavarában nem igazán figyelt arra, hogy mi hagyja el a száját. Első alkalommal ült kettesben egy autóban egy olyan fiúval, aki még tetszik is neki. Idővel azonban ez a zavar elmúlt. Legalábbis azt hitte, hogy nem fog visszatérni. Azonban ahogy kiértek abba a falucskába, ahol Sally felnőtt és találtak egy elhagyatott utcát, rájött, hogy még sincs ekkora szerencséje.

Lucas állta a szavát és szólt a lánynak, hogy cseréljenek helyet. Először Sally szállt ki, és látta, hogy a fiú a lábát nézi. Érezte, hogy pír önti el az arcát, mivel a nyár közepén olyan meleg idő köszöntött rájuk, hogy az a nadrágján is meglátszódott. Azt gondolta, hogy a fiú most biztosan undorodva nézi, és átgondolja, hogy tényleg a vezetőülésre engedje-e őt. De Lucas nem szólt semmit, ő is csak kiszállt és átengedte Sally-t a vezetőüléshez.

Eleinte Sally nagyon félt attól, hogy kárt tesz az autóban, ráadásul többször is lefulladt, miközben próbálta elindítani. Lucas viszont csak bátorította. Eközben pedig elmesélte a lánynak, hogy ő az első, aki igent mondott arra, hogy megpróbálja. Talán csak ennyit kellett hallania Sally-nek ahhoz, hogy megjöjjön az önbizalma. A végén Lucas dicsérte, hogy milyen ügyes volt. Ezután a nap hátralévő részében vacsoráztak és elmentek sétálni. Kiderült, hogy – bár hétvége van – Lucasnak másnap dolgozni kellett menni. Ezért Sally kérte, hogy vigye haza.

  – Mit szeretnél valójában? – kérdezte Lucas határozott tekintettel.

  – Azt, hogy kipihend magad – Sally nem értette, hogy miért kérdezte.

  – Akkor elmegyünk sétálni. – Mindeközben már késő estére járt.

Elmentek a város közepén épült várba, ahol sokáig sétáltak, bohóckodtak, beszélgettek, és – talán – vágyakozva néztek egymásra. Habár Sally sokszor nem mert ránézni. Félt, hogy ezzel elrontana mindent, és Lucas elpártolna tőle. Úgy tűnt azonban, hogy ez nem fog megtörténni. Addig, amíg Sally el nem kezdett panaszkodni az akkori barátjáról. Később jött rá, hogy ez mekkora hiba volt. Szinte sejtette, hogy Lucas többé nem fog miatta a nagyvárosba menni.

Az ember néha azon kapja magát, hogy milyen nagyokat tud tévedni. A jövőt senki nem láthatja előre. Ugyanis Lucas nem váratott magára sokáig. Sally-nek nem kellett újabb éveket várnia a következő találkozóig. Két hét után Lucas ismét meglátogatta, és elvitte Sally-t a közeli tóhoz. Éppen naplementére értek oda. Sally addigra már véget vetett a nem működő kapcsolatának, és utat engedett érzelmeinek. De azok csak nem jöttek.

A tó körül sétálgattak Lucasszal, és alig beszélgettek. Talán mindketten zavarban voltak. Sally a legutóbbi alkalomból tanulva most szépen kiöltözött a fiú kedvéért, de ezúttal Lucas volt egyszerű öltözetben. A lány ezen sokat mosolygott magában, amíg be nem sötétedett. Utána már egyáltalán nem tudott elmélkedni rajta. Mindannyiszor elvesztette gondolatainak a fonalát, ahányszor csak Lucas hozzáért.

Néha átkarolta a derekánál fogva, miközben a lány fotókat csinált a túlparton csillogó fényekről. De megérintette akkor is, amikor csikizni próbálták egymást. Sally-nek majd kiugrott a szíve, amikor az egyik ilyen kísérleténél a fiú úgy karolta át, hogy közben lefogta a kezét. Ugyanakkor meg is volt ijedve, hogy itt van egyedül a sötétben egy magas, erős fiúval, akit igazából alig ismert. Ami azt illeti, nagyon vegyes érzései voltak. A félelmét azonban legyőzte a biztonság érzete, és hogy a lelke legmélyéig színtiszta nyugalmat és boldogságot érzett. Még a csend is jól esett neki, és nem akart mindenáron beszélgetni.

Természetesen hazafelé menet igyekezett még a legapróbb témát is szóba ejteni.

  – Kell menned holnap dolgozni? – kérdezte végül a legutóbbi hétvégére gondolva.

  – Szerencsére nem.

  – És haza akarsz vinni, ha a városba értünk?

  – Majd eldöntjük, ha odaértünk – mondta Lucas, aztán csendesen hozzátette: – De ha szeretnéd, akkor hazaviszlek.

  – Még nem.

Bármit megtett volna, hogy ne kelljen még elválnia a fiútól, de ezt nem akarta hangosan is kimondani. Ezeket az érzéseket csak megerősítették azok a zenék, amelyek az autó lemezjátszóján szóltak. Természetesen mind a szerelemről és a vágyról. Az egyik, amelyben az énekes határozottan kijelenti, hogy szüksége van a másik szerelmére, különösen hatással volt Sally-re. Ráadásul Lucas volt az, aki az adott zenékre kapcsolt.

Végül nagy kő esett le a lelkéről, amikor kiderült, hogy Lucas sem azért akart visszamenni a városba, hogy hazavigye a lányt. Ugyanis útközben fölmentek a városban található hegyen lévő erődhöz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az országot is átszelő folyóra. Itt is több órát eltöltöttek anélkül, hogy bármi érdemlegeset mondtak volna egymásnak. Végül Lucas már annyira fáradt volt, hogy kénytelen volt hazavinni Sally-t. A lány ezt nem bánta abból a szempontból, hogy tudta, Lucasnak még sokat kell vezetnie hazáig.

Ahogy tartottak Sally otthona felé, érezhetően vibrálni kezdett közöttük a levegő. Sally alig kapott levegőt, és nehezére esett palástolnia az érzéseit. Meg akarta érinteni Lucast. Minden porcikája ezt kívánta, de mégsem tette. Amikor leparkoltak a ház előtt, Sally még az autóban megölelte a fiút búcsúzásként. Az apró puszitól, amit a fiú nyakára adott, még ő is libabőrös lett. Lucasnak csak a sóhaját hallotta.

Azt gondolta, hogy Lucas nem fog kiszállni az autóból, de ismét tévedett. A fiú szálegyenes háttal szállt ki az autóból, és megölelte Sally-t. Amikor egy kicsit elhúzódott tőle, nem ment messzire. Olyan közel volt az arcuk, hogy a lány nem tudta eldönteni, hogy a fiú meg akarja-e csókolni, vagy csak puszit akar adni az arcára. Minden esélyt meglátott arra, hogy az előbbi fog megtörténni, ezért egy kicsit még a szemét is becsukta.

Abban a pillanatban azonban belevágott a felismerés, hogy ha mégsem csókolja meg őt Lucas, akkor a fiú bolondnak nézheti, amiért ezt gondolta. Éppen ezért azonnal ki is nyitotta a szemét, és gyorsan becsukta a száját, amelyről azt sem tudta, hogy kinyitotta. Lucas szája egy aprót rándult, és hosszan puszilta Sally arcát. Ez volt a búcsú, mielőtt a fiú visszaült a volán mögé.

Bár a csókra végül nem került sor, Sally mégis úgy ment be a lakásba, hogy a Mennyekben érezte magát. Bármennyire is vágyott arra, hogy Lucas ajkait érezhesse, örült, hogy ez végül mégsem teljesült. Továbbra is reménykedett benne, hogy ez a viszony több lesz, mint az eddigi párkapcsolatai. Hogy a fiú többet akar tőle, mint pusztán futó kalandot. Ugyanakkor még mindig félt tőle, hogy csupán ennyiről lesz szó. Nem volt elég nagy az önbizalma, hogy elhiggye, Lucas esetleg tényleg többet szeretne tőle. Ami talán túlmutatna az átlagos kapcsolatokon.

Még akkor sem volt benne biztos, amikor a fiú elhívta Sally-t, hogy töltse nála az egyik délutánt. A lány megijedt, amikor Lucas azt az ötletet is felvetette, hogy aludjon nála. Az a választás sem segített leküzdeni a félelmét, hogy éjszaka hazavinné őt a fiú. Rémképek jelentek meg Sally előtt, hogy ha elmegy, és Lucas túl messzire menne, akár erőszak is lehet a végén. Igyekezett legyűrni a hirtelen támadt kétségbeesését a bizakodással, hogy Lucas nem ilyen. Azonban a lány édesanyja pár szóval meg tudta nyugtatni őt.

  – Ha csak egy éjszakás kalandot akarna, nem autózott volna ennyit érted, hanem a közelben keresett volna valakit.

Ezt a mondatot skandálta magában Sally, miközben felszállt este a buszra. Kellemes, augusztus 16-i időjárás volt, a buszon azonban a klíma és az este közeledte ellenére is meleg volt. A lány azért aggódott, hogy ez ne látszódjon meg a ruháján. Nem szeretett volna kellemetlen helyzetbe kerülni Lucas előtt. Megkönnyebbült, amikor leszállva látta, hogy semmi gond nincs a ruhájával. Minden szorongása ellenére izgatott is volt.

Lucas udvariasan és lovagiasan viselkedett vele, ugyanis Sally az egyik buszt lekéste, és egy órával később indult a következő. Erről mobiltelefonon értesítette a fiút, aki azt javasolta, hogy találkozzanak félúton. Így Sally-nek nem kellett másfél órát a buszon ülnie, és amikor leszállt, Lucas szorosan magához ölelte. Úgy tűnt, hogy el sem akarja engedni. Bár Sally is nehezen tette meg.

A fiúnak azonban tervei voltak, amiket csak apránként osztott meg Sally-vel, ébren tartva ezzel a lány kíváncsiságát. Emellett pedig valahonnan tudta, hogy a lány örül a meglepetéseknek. Vagy egyszerűen csak ennyire romantikus volt. Kettejük között viszont határozottan kialakult egyfajta kapcsolat. Először Lucas elvitte őt megint vezetni, hogy a lány tudjon még egy kicsit gyakorolni. Csak egy rövid szakaszon mehettek, és Lucas minden alkalommal megfordult az autóval, hogy tudjanak még menni. Ilyenkor, ahogy helyet cseréltek, mindig megölelték egymást, miközben Lucas bókokkal bombázta a lányt.

Ahogy kezdett besötétedni és romlottak a látási viszonyok a vezetéshez, Lucas úgy vetette fel az ötletet, hogy megmutatja a lánynak a város melletti folyót. Több se kellett Sally-nek, hogy pillangók verdessenek a gyomrában. A kicsi város egy folyó parton épült, és akkor este olyan színtiszta volt az ég, hogy a csillagok és a telihold megvilágított szinte mindent. A lány addig a napig csak filmekben látott ehhez hasonló romantikus jeleneteket.

Amikor odaértek, Sally látta, hogy a folyó másik oldalán egy sziget van, amelyre egy keskeny hídon lehetett áthaladni. Lucas pontosan a híd közepén állította le az autót, és elmondta a lánynak, hogy ez igazából csak a folyó egy mellékága.

  – A szélesebb meder a sziget túloldalán van – mesélte a fiú. – Ha szeretnéd, egyszer megmutathatom.

  – Igen, szeretném - mondta Sally mosolyogva. Örült, hogy Lucas ezzel elárulta, hogy szeretne vele találkozni még a jövőben.

A híd korlátjának támaszkodva csak nézték a folyó sodrását, amelyet a Holdnak köszönhetően tökéletesen láttak. Sally ráadásul oda volt a természetért, és a hozzá hasonló csodákért. Néha, amikor ébren álmodott, azt képzelte, hogy ott vannak körülötte azok az apró, tündérszerű lények, akik őrzik és védik az élővilágot. A folyó felett is úgy érezte, mintha ott lennének a közelben, de tudta, hogy érzékei a mellette álló fiú miatt élesedtek ki.

Az ő mozzanataira koncentrált. Érezte minden megmozdulását, és nem csak azért, mert a fiú egyik keze a derekán volt, és csak a másikkal támaszkodott a korláton. Így beszélgettek és viccelődtek, de csak egy kevés ideig. Ekkor ugyanis Lucas elengedte Sally-t és úgy helyezkedett a korláton, hogy teljesen szemben legyen a lánnyal. Sally-nek a szívverése is elállt, ahogy próbálta kivenni a kék szempár körvonalait. Mivel a Hold a fiú háta mögül világított, így nehéz volt kivenni az arcvonásait. Eközben természetesen a lány fülig vörösödött.

Ahogy lesütötte a szemét, látta, hogy Lucas megmozdul. Egyre lassabban közeledett felé, és Sally azt is elfelejtette, hogy hogyan kell levegőt venni. Lucas rosszfiús külseje, amit a fekete bőrdzseki kölcsönzött neki, és határozott közeledése a lány felé lélegzetelállító volt. Ennek ellenére egy apró csókkal érintette csak Sally ajkait. Csak azután folytatta bátrabban, hogy érezte, a lány nem fogja visszautasítani. Hogyan is tehette volna? Minden ereje és félelme elszállt belőle. Nem maradt más, csak a vágy, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Azonban nem állhattak összeölelkezve az idők végezetéig, és nyár ellenére az idő is kezdett egyre hűvösebb lenni, ahogy közeledett az éjszaka közepe. Egy kicsit még sétáltak, hogy felmelegedjenek, de Sally meg-megremegett. Nem tudta, hogy a hűvös levegőtől, vagy Lucas közelségétől, mindenesetre a fiú megérezte a lány reszketését.

  – Mi a baj? Haza akarsz menni?

Sally csak a fejét rázta. Nem tudta, hogy mit mondjon, de amikor végül beszálltak az autóba, hogy elinduljanak Lucashoz, elég erőt merített.

  – Ugye nem azért hívtál le, mert bármi hátsó szándékod lenne? – a hangja remegett, de nem tágított. Lucas hangja kedves volt és határozott.

  – Nem, egyáltalán nem azért.

  – Csak mert nem szeretném, ha bármilyen félreértés lenne köztünk.

  – Semmi sem fog történni, amit nem szeretnél.

Megnyugtatva ezzel Sally-t, hazamentek. Lucas pedig tényleg nem tett olyat, amit a lány ne szeretett volna. Úriemberként viselkedett, miközben vacsorát készített a lánynak, miközben táncoltak és filmet néztek. Egymás karjaiban aludtak el, és eközben sem tett semmilyen illetlen dolgot. Másnap hazavitte a lányt, és egy hét múlva már világgá kürtölte a közösségi oldalán, hogy ők egy párt alkotnak. Sally leginkább ekkor nyugodott meg, hogy a fiú tényleg komolyan gondolta.

A lánynak Lucas előtt nem volt olyan tartós kapcsolata, ami egy évnél tovább tartott volna. Lucas azonban ezt is lehetővé tette. Sally azt hitte, tudja, mi a szerelem és az önzetlenség. Négy év Lucas mellett azonban rádöbbentette, hogy addig fogalma sem volt róla. Később is azt érezte, hogy ők együtt alkotnak egy egészet. Még akkor is szerelmet érzett iránta, amikor felszállt a rózsaszín köd a szeme előtt.

Mint minden kapcsolatban, az övékében is voltak hullámvölgyek, és a lány tudta, hogy lesznek is még bőven. Talán éppen ezért olyan szép a szerelem és a párkapcsolat. A lényege, hogy a két ember együttműködjön. Ha valami kezd tönkremenni, akkor közösen helyre tudják hozni. Ha valami probléma van, akkor higgadtan meg tudják beszélni a dolgokat. Sally számára ez is csak azért volt annyira fontos, mert tudta, hogy megbízhat a fiú őszinteségében. Hiszen az egész kapcsolatukat így kezdték, miután Lucas megcsókolta őt a hídon. A fiú annyira megbecsülte ezt a lépést a lány részéről, hogy nem is volt kérdés, hogy a kapcsolatuk erre épül. Ezt természetesen egyikük sem bánta.

Sally elgondolkodott azon, hogy egyszer könyvet ír a kettejük mesebeli kapcsolatáról. Addigi életében ugyanis csak a mesékben találkozott olyan kapcsolattal, aminek happy end lett a vége. A szüleit kivéve valós példa nem volt előtte. Lucas mellett viszont elhitte, hogy létezik egy olyan, hogy „Boldogan éltek, míg meg nem haltak”.