Jules Verne Föld körüli utazásra vitt

Valószínűleg én előttem már olvastátok "néhányan" ezt a könyvet. Én sajnos csak most tudtam a kezembe venni, ezért most írok róla véleményt. Jó olvasást! :)

Mindig is szerettem a meséket és a fantáziavilágot. Sokszor találkoztam szembe azzal, hogy Verne Gyula fejében micsoda világ létezik, de sajnos nem tapasztalhattam. Amikor gyerek voltam, sokan mondogatták, hogy az író egy lángelme volt, és a jövőbe látott. Aztán édesanyám mindig azt válaszolta erre, hogy akinek volt lehetősége és képzelőereje, az megvalósította azt, amit Verne leírt.

A könyvmolyok általában úgy vannak vele, hogy először elolvasnak egy könyvet, és ha az felkeltette az érdeklődésüket, akkor megnézik a filmes adaptációt is. Nálam ez máshogy volt. Láttam a 80 nap alatt a Föld körül című 2004-es filmet Jackie Chan-nel, Steve Coogan-nel és Cécile de France-szal. Mivel egyébként is szeretem Jackie Chan filmjeit, ezért felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt is. Nyaralás alatt sikerült is elolvasnom.

A könyv

Amikor elkezdtem olvasni, szinte azonnal láttam, hogy ez bizony nem lesz olyan, mint amilyen az általam látott film. Első gondolatom az volt, hogy unalmas lesz, de még akkor is végig fogom szenvedni magam rajta, ha már neki fogtam. Aztán ahogy haladtam egyre előre a történetben, rá kellett jönnöm, hogy Verne igen izgalmasan írt a maga korában.

Phileas Fogg-ot egy csendes, zárkózott, ugyanakkor gazdag, intelligens embernek írja le, aki a pontosságáról volt híres. Azt senki nem tudta, hogy miből él, mivel foglalkozik, és sajnálatomra ez a könyvben ki sem derül. A Föld körüli utazásnak egy fogadásból vág neki, azonban itt 20 ezer font a tét, ami ma körülbelül 7 millió forintnak felelne meg (nem pontosan, csak kerekítettem). Gondoljunk csak bele, hogy ez a pénz mennyit érhetett annak idején!

A könyvben már aznap útnak indul inasával, Passepartout-val, aki még egy napja sincs a szolgálatában. A fiatalember, hamar kiismerve "gazdáját" nagyon örül, hogy egy ilyen precíz, hajszálpontos urat szolgálhat, aki nem utazik, és - a könyvben írottak szerint - nyugton van. Nagy meglepetés számára, hogy a gentleman korábban ér haza, mint ahogyan az a napirendjében le van írva, ráadásul egy Föld körüli utazásra akar indulni még aznap este.

Eleinte sokat nevettem Passepartout nőimádatán. Azon, hogy minden új országban megnézte a nőket, vagy éppen róluk érdeklődött, hogy milyenek. Egy idő után viszont már csak a szememet tudtam forgatni olyan "Ezt nem hiszem el!" érzéssel. Ugyanakkor annak ellenére, hogy mennyi gondot okozott Mr Fogg-nak, bizonyságot tett arra is, hogy bátor, és van sütnivalója is.

Sikeresen megmentett egy - jóformán - elrabolt özvegyet a halál markából, amikor élve akarták elégetni elhunyt férjével együtt Indiában. A hölgy, Mrs Auda innentől kezdve csatlakozott hozzájuk útjukon, és jutott el végül ő is Angliába. Mindeközben nem tudom, hogyan, de beleszeretett a mindig csendes Phileas Fogg-ba. Utóbbi pedig - hála talán a hatalmas utazásnak, vagy Mrs Auda társaságának, vagy mindkettőnek egyszerre - olyan lett, mintha a benne lévő jég megolvadt volna. Kiderült, hogy ő is mélyebb érzéseket táplál a hölgy iránt.

Ugyanakkor, ha jobban visszagondolok, máskor is mutatott már ki érzéseket. Nem csak akkor, amikor Mrs Auda-t kellett megmenteni, hanem legtöbbször kedvenc inasunk irányában. A fiatalember ugyanis sokszor került kalamajkába, legtöbbször pedig ezért okozhatott volna bosszúságot főhősünknek. De Mr Fogg nem csinált mást, mint hogy mindig megoldotta a helyzetet vagy a pénzzel teli táskájának segítségével, vagy a bátorságával és önfeláldozásával.

Például, amikor Passepartout-t és néhány utast elraboltak a "gaz" indiánok, amikor a vonatuk szélsebesen akart keresztülvágtatni az államokon. Vagy ott van az a helyzet, amikor az út egy részére különváltak az inastól - egy "drága" nyomozónak köszönhetően. De szerencsére mindig visszataláltak egymáshoz. 

Nem spoiler-ezek többet. Aki még nem olvasta el, és szeretné tudni, hogy mi lett a vége, az kapja kézbe a művet, és essen neki! :) Annyi bizonyos, hogy ha Jules Verne többi könyve is ilyen, akkor alig várom, hogy azokat is elolvashassam.

Az 1956-os film

Megmondom őszintén, nem néztem utána pontosan, de ez volt az egyetlen film, amit kihozott a kereső az 1900-as években. Ugyanaz volt a véleményem, mint a könyvről. Régi, tehát biztosan unalmas. Szerencsére viszont kellemesen csalódtam ebben is. Ráadásul a film készítői igyekeztek úgy megfilmesíteni a könyvet, hogy ne változtassanak rajta. Ugyan néhány részt megváltoztattak, de alig észrevehetően.

A színészeket jól megválogatták, szerintem igazán jól játszották a szerepüket. Phileas Fogg-ról tényleg elhittem, hogy olyan, mint ahogy a könyvben is le volt írva. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy Mr Fogg még beképzelt is. A többi karakterrel kapcsolatban nem lettek plusz érzéseim. Éppen ezért nem is tudok sokat írni a filmről, legfeljebb az országokról, ahol kis csapatunk járt. A kedvencem még mindig az Új világ volt. Nem tudom, Amerika valamiért mindig jobban vonz.

A 2004-es film

Talán a leginkább elhíresült verzió: a 2004-ben készült film Jackie Chan-nel. Sőt, még Arnold Schwarzenegger is játszik benne. Lényegében ez hozta meg a kedvem ahhoz, hogy a könyvet is elolvassam. A film igazi vígjáték. Semmiben sem hasonlít a könyvhöz, vagy akár az első filmhez. Csupán annyi a közös bennük, hogy két fiatalember, Phileas Fogg és Passepartout egy Föld körüli utazásra indul fogadásból, és ezt az utat 80 nap alatt kell megtenniük.

Itt azonban Mr Fogg egy feltaláló, a tét pedig a megbecsülés. A filmben a Brit Tudományos Akadémia igazgatói posztját említették, de nekem érzelmileg úgy tűnt - főleg Mr Fogg részéről -, hogy őt inkább az érdekli, hogy figyeljenek rá, és még inkább tiszteljék. Ez egy nagyon szép dolog, ettől eltekintve viszont egy kétbalkezes okostojást csináltak a karakterből. Még a hölgy utastárs, Monique La Roche is ügyesebb volt.

Érdekes kivitelezés volt azonban az, hogy Passepartout egy Kínából érkezett harcos volt, nem pedig egy francia "inas-család" leszármazottja. (Szóljatok, ha rosszul emlékszem!) Bár, ha a színészt nézzük, mondjatok csak EGY olyan filmet, amiben Jackie Chan mellett nem volt egyetlen harcművészeti elem sem. Végignéztem a filmjeinek a listáját. Az egyik felét láttam, és tudom, hogy van benne verekedés. A másik felét nem láttam, de a címében benne van az, hogy "bunyó".

A grafika, a képvilág és a tájak viszont szebbek voltak, mint a korábbi filmben. Nyilván a technikának köszönhető a java része, hiszen 2 híján 50 év van a két film megjelenése között. Az országok is rengeteget változtak ennyi idő alatt. 

Egy szó, mint száz, nagyon tetszett ez a film is. Mind a könyv, mind pedig a két film nagyszerűnek tűnik a maga nemében, ezért is ajánlom azok figyelmébe, akik valamilyen okból kifolyólag nem olvasták vagy nem látták még valamelyik filmet. Sőt, van még egy 3. film is, amit még nem sikerült megnéznem. Ez 1989-ben készült. Aki már látta, szívesen fogadom a véleményét! Persze, amint tudom, én is megnézem.

Legközelebb, majd Albert Camus - Közöny, és A bukás című történetéről mondok véleményt. A regényemmel továbbra is haladok. Őszintén szólva, szeretném elküldeni a Könyvmolyképző Kiadónak az Aranymosás pályázatra. Éppen ezért nem fogok minden fejezetet feltenni. Azonban ugyanígy folytatom a Nevünkben a sorsunk című szösszenetregényemet. Addig is jó olvasást és szép estét Nektek! :)