Eszembe jutott, hogy erre az egyik ismerősöm mindig azt mondta, hogy ezentúl mindig úgy lépjek be hozzá, hogy azt mondom: "Rájöttem valamire!"
Mert hogy most is ez történt velem. Ugyanis rájöttem, hogy sok mindent nem úgy csináltam, ahogy elképzeltem, vagy ahogy szerettem volna. Köztük "Az álmok valóra válnak" c. próbálkozásom sem a legjobban alakul. Arra gondoltam, hogy amit eddig megírtam, azokat meghagyom a weboldalon, de egyébként át kell írnom az egészet. Nincs más választásom, mert még én magam is belekavarodtam a történetbe, hogy mi történt mikor, hol, hogyan, miért, kivel és egyéb nyalánkságok. Elég ciki, hogy én magam sem tudom, hol tartanak a dolgok.
Ráadásul igyekszem úgy írni, hogy azok az érzések jöjjenek át a történetből, amik nap mint nap engem is átjárnak. Igen ám, csak hogy mostanában inkább a kézzel írt naplómat kellene segítségül hívnom. Néha olyan, mintha kezdenék érzéketlenné válni a környezetem rám való hatásaitól. A nap történéseitől, és attól, hogy próbálom az agyammal blokkolni őket, hogy ha rossz dolgok történnének, akkor azok ne súlytsanak le olyan erősen. Pár alkalommal be is válik, de van amikor utat kell engedjek mindennek. Ilyenkor kellene írnom ezt a regényt is, ami sajnos sokszor nem jön össze.
Legalább az iskolára azt mondhatom, hogy minden remekül megy eddig, kivéve, hogy előadásokra nem tudok járni most egészségi ügyekből kifolyólag. Egyik orvostól járok a másikhoz, és senki nem tud pontosat elárulni arról, hogy mi is a baj velem. Nyilván most ezzel is el vagyok foglalva, hogy lehetőleg mihamarabb rendbe jöjjek, be tudjak menni azokra a legalább kétszáz fős előadásokra. Még szerencse, hogy a gyakorlati órákon minden rendben ment eddig, és jó eredményeket is kapok. Csak maradjon így továbbra is.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a családi és a párkapcsolati életem sem fenékig tejfel. Esküszöm, mintha be lennék zárva, akár egy kalitkában lévő kis madár, és nem tudok kiszabadulni. Bár édesanyámat mostanában tudom megérteni a leginkább, hogy ő mit élhetett át éveken keresztül, amikor minket nevelt. Igen ám, csak amikor egy felnőtt embert kellene megnevelni, az nem olyan egyszerű és nem annyira szívderítő.
Épp ezért tudom azt mondani, hogy néha a munka is kikapcsolódást jelenthet egy-egy ember számára. Kicsit el lehet távolodni az otthoni és az iskolai zűrzavartól, ami már lefárasztja az embert. Úgy látszik most ez is kezd helyre rázódni, és kicsit előrébb jutok, és közelebb kerülök a céljaimhoz.
Addig is további sűrű elnézéseket fogok kérni. Az biztos, hogy egy másik regénytervhez is hozzákezdtem, ami reményeim szerint el fogják nyerni tetszéseteket. Ígérem, ezt már nagyobb odafigyeléssel fogom írni és megjeleníteni számotokra. :))
Szép estét Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése