Egyszerűen nem tudok koncentrálni a tanulásra azzal a tudattal, hogy egyre későbbre halasztom a blogírást. Hogy őszinte legyek... elegem volt a tanulásból, és a nyárra az iskolából is. Egyre inkább várom, hogy ne kelljen egy könyvet se a kezembe venni, ne foglalkozzak semmi mással, csak a napsütéssel, a kirándulásokkal, a nyaralással, a párommal, a családommal és a barátaimmal. Bent poshadok a négy fal között papírok, jegyzetek és könyvek fölé görnyedve.
Nem így terveztem a nyarat, de ritkán jönnek össze a dolgok úgy, ahogyan én szeretném. Ráadásul más is böki a csőröm, ami a mi "drága" kormányunkkal kapcsolatos. Most komolyan... Ennyire vakok az emberek? Vagy vannak, akik ennyire nem tudnak logikusan gondolkodni? Őszintén... Rezsicsökkentésről beszélnek, és meg is kapjuk, valóban, de arra senki nem gondol, hogy ezt azzal kompenzálják, hogy az élelmiszer drágább, és az adó is.
Itt vannak most az újabb adók, és a drágulás is egyszerre, további rezsicsökkentésről beszélve. Szép és jó, ha valaki valaminek a csökkentéséről beszél, de akkor már nem mindegy, hogy mire fizetünk többet? Kajára, rezsire, telefonálásra vagy benzinre? A megélhetés attól még nem lesz könnyebb. Ezzel párhuzamosan a fizetéseket is felemelhetnék egyben, akkor talán némi esélyünk lenne felzárkózni. Céges telefonálást drágítani akarják, de akkor a céges fizetéseken is el kellene gondolkodni!
Ami pedig még szúrja az oldalamat, hogy a képviselőknek ugyan miért kell egyenként lakás a belvárosban. Ezt megmagyarázná nekem valaki? Mindenki hőbörög a hajléktalanok ügye miatt. Nem lenne könnyebb, hogy mondjuk azt a rengeteg ÜRES lakást megtöltsék azokkal, akik az utcán kénytelenek aludni? Nem hiszem el, hogy nem tudnak kitalálni bármi megoldást, vagy nem tudják elintézni ezt a dolgot. Vagy ha ódzkodnak a hajléktalan ügytől, akkor ott vannak az árvízkárosultak, vagy akik olyan helyzetben vannak, hogy hamarosan elveszítik az otthonukat.
Ezeket a lakásokat ki lehetne adni nekik szerintem egészen nyugodt szívvel. A képviselőknek szerintem nincs olyan hű de nagy szükségük. Egyszerűen bosszant, hogy ez a legnagyobb kérdés számukra, hogy még pluszban legyen-e lakásuk, amikor többen élnek éjjel-nappal, télen-nyáron az utcán, mint ahány tagja van a parlamentnek.
Amikor beszélgetek az emberekkel, ők is azt gondolják, hogy bizony nagyon rossz a helyzetünk itthon és egyre rosszabb és nehezebb a megélhetés. Mintha csak a saját gondolataimat hallanám az ő szájukból, amikor azt mondják, hogy "Mindenre van pénz, kivéve a legfontosabb dolgokra!" Mindenki csodálkozik, hogy mindenki ki akar menni külföldre, és arról beszélnek, hogy valahogyan vissza kellene csalogatni a fiatalokat az országunkba.
Erre is lenne ötletem: Az öregeket küldjék nyugdíjba, és adjanak helyet az utódoknak. Csak logikusan kellene végiggondolni (bár ma már sok helyen kiveszett a logika az emberi fejekből); ha az idősek elmennek nyugdíjba, a fiatalok pedig beállnak dolgozni, kapnának RENDES fizetést, akkor mondjuk az időseknek is meg lenne teremtve a további megélhetés.
Mindenki csak keresi a kifogásokat, de egyetlen egyszer sem hallottam egy épelméjű ötletet és magyarázatot sem, hogy mit miért, és ez hogyan fog minket előre vinni. Márpedig ami engem illet, ha tehetném, személyesen beszélgetnék a miniszterelnökkel, és megkérdezném, hogy ez vagy az az ötlet hogyan visz minket mind feljebb. Magyarázza el lépésről lépésre a terveit, és ne csak dobálja a szavakat.
Nem pocskondiázni akarom őt, de úgy vélem, hogy nekem is és az egész országnak joga van ahhoz, hogy ha kíváncsi, akkor igenis megtudja, megismerje a lépéseket. Márpedig én kíváncsi vagyok, és tudni akarom, hogy milyen élet vár rám a későbbikben, mert eddig nem túl biztató a helyzet. Nem szívesen költöznék el az országból, hiszen ez az otthonom, itt a családom és a barátaim. Lenyűgöző látnivalóink vannak, és megélhetésünk is lehetne. De ha nem biztosítanak fiataloknak munkalehetőséget, akkor nem sok időt adok az otthonomnak, hogy véglegesen csődbe menjen.
Egy barátnőm is írt egy vélemény cikket az országról, és arról, hogyan irányítják. Kint él Németországban, de rendszerese hazalátogat egy időre. Náluk sem kolbászból van a kerítés, mégis sokkal jobban megélnek ketten az édesanyjával, mint ahogyan itthon tudnának. Szeretne hazajönni, de amíg ilyen helyzetek vannak, nem mer, mert nincs biztosítva a megélhetése. Ebből kifolyólag el kéne gondolkodni azon, hogy biztosan szívesen költöznek ki a fiatalok? Inkább csak a szükség hozza így. Ha vissza akarja a kormány csalogatni őket, akkor biztosítsanak jobb megélhetést. Vagyis egyáltalán a megélhetést. Mert teljesen nyugodt szívvel és lélekkel állíthatom, hogy ami most van, az nem megélhetés, hanem kész szenvedés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése