2012. február 9., csütörtök

Vajon...

Elnézést kérek a sok kihagyásért, de lassan itt az érettségi, amire bizony nagyon keményen kell készülnöm. Persze azért még írok, és a regénynek a következő fejezete is készülőben van, semmit nem felejtettem el :) Addig is itt van egy újabb vers, amit a párom ihletett, akire az utóbbi időben találtam rá. :)

Átható tekinteted megrémiszt,
a lelkemig látsz, úgy tűnik.
Nem bánom, inkább hízelgő,
sok mindenben ez ad erőt.

Örülök, hogy Rád találtam,
így most jobban érzem magam.
Szeretlek, akármi van,
"Szerelemnek szeretet az alapja."

De hiába ez a helyzet most,
tudod: sok víz partot mos.
Csak most indult meg az ár,
még nem kapjuk meg, ami jár.

Még nem ismerlek igazán,
csak nézlek Téged bambán.
Sok a megfejtendő rejtély,
mi most sötét, mint a mély.

Érdekel a vége, a válasz;
szívem végleg Téged választ?
A Tied vajon mit érez?
Nem tudom, áruld el kérlek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése