Csillagok, csillagok! Ragyogjatok,
szerelmet hozzatok!
A Hold nem halványítja fényetek,
csak varázslatosabbak lesztek.
Kívánságom teljesítsétek,
megoldást lelni segítsetek.
Reszketek és remegek: jajj nekem,
a hideg ráz tőle, ó istenem.
Gondolatára igen csak dadogok,
szívem pedig hevesen dobog.
Csak rá tudok gondolni, másra nem,
nagyon szeretném újra látni, bár ki nem?
Képe szemem előtt lebeg,
szavai mélyre hatolnak bennem.
Emlékétől forróság önt el,
illatától libabőr lesz testem.
Nézlek Titeket, mégis Őt látom...
Csúnyán elbánt velem Ámor.
Szemében a fények közületek kettő,
Mindjárt végem, jöjjön a mentő.
Miért váltja ki, nem tudom.
Elegem van, ezt nagyon unom.
A reménytelenség fülemben cseng,
utálom kimondani; tán ez a Szerelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése