1929-ben kezdődött meg a világgazdasági válság, amely hozzájárult ahhoz, hogy Móriczban végleg szétfoszlottak a történelmi osztályhoz fűződő illúziói. Lelepleződött az egész intézményes korrupció, felszínre kerültek a sikkasztások is, amiket a városi vezetők követtek el. Ennek hatására írta meg Móricz a "Karácsonyi ének" című novelláját, ami legfőképp arról szól, hogy az embereknek már nincs semmijük, amit nélkülözni tudnának, és szegények lettek. Ugyanabban az évben, amikor megírta ezt a novellát, megírta a "Barbárok" című elbeszélést is, ami a ridegpásztorok világába vezet, és sok népballadai elemet tartalmaz. 1929 és 1933 között pedig a Nyugat folyóiratnak volt a főszerkesztője Babits Mihály mellett.
Ami a művet illeti, Móricz csak egy faluban helyezi el a karácsonyi történetet, de nem mondja el, hogy konkrétan hol zajlik a cselekvés. A mikor kérdésre is csak annyit tudunk felelni, hogy karácsonykor, valamikor a világgazdasági válság idején történik. A cselekmény egy főszálon fut végig, és pár óra leforgása alatt történik. Két legény, a Balog és Páva Sajó jár végig egy falut minden év karácsony estéjén, hogy minden háznál megállva alkalomhoz illő dalokat énekeljenek, amiért pénzt, ételt, illetve italt kapnak fizetségül. Azonban ezen a télen riválisuk akadt a Buga és egy társa személyében, akik cigányok voltak. Ugyanazt csinálták, amit a Balogék, és még gyorsabbak is voltak. A házigazdák, amit tudtak, egy kis kenyeret adtak a két cigánynak, így Balognak és barátjának már nem tudtak mit adni. A két fél egyébként sem volt túlzott barátságban és ez az ügy még inkább felkorbácsolta a kedélyeket. Olyannyira, hogy Balogék agyonverték Bugát és társát, hogy móresre tanítsák őket.
Az író úgy meséli el a történetet, mintha egy kívülálló lenne, és harmadik személyként szemlélné mindezt. A párbeszédeket vidéki tájszólásban írja meg, a leírást pedig régies hangnemben. A stílusa ünnepi, ugyanakkor szókimondó és agresszió is: "Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján." Ebből is láthatjuk, hogy mi mindenre képesek az emberek csak azért, hogy egy kis alamizsnához jussanak. Akár embertársaikon is sebet ejtenének ahelyett, hogy megpróbálnának együttműködni, segítenének egymáson, hogy azzal is erősítsék egymást és önmagukat is. Legfőképp karácsonykor, a szeretet ünnepén, amikor adományozni szokás a jót. Móricz ragyogó hótakaróval írta le a falut, ami a tisztaság szimbóluma a fehérségével, mégsincs erkölcsi tisztaság. Ez csak még inkább kiemeli az ellentéteket a műben. Ez abban is megmutatkozik, hogy a legények a "Mennyből az angyalt" énekelték, ahol csak tudták, de cselekvéseikben nem mutatkozott meg, hogy mi is lehet a dal valódi jelentése. Főleg, mert úgy gondolták, hogy nincs is karácsony, hiszen nem kapnak semmit, és amit kaphatnának, azt is elveszik.
Mindebből arra következtethetünk, hogy az ember természetéből adódóan önző faj. Ahogy Madách Imre "Az ember tragédiája" című művében Lucifer is gondolta. Mind ilyenek vagyunk, még akkor is, ha nem vesszük észre, nem akarjuk tudomásul venni, vagy megpróbáljuk letagadni. Egyszerűen ilyennek születtünk, nem tehetünk róla. Véleményem szerint ennek a novellának még inkább arra kellene ösztönöznie minket, hogy tartsunk össze, segítsünk a bajba jutottakon, mert akkor könnyebben át tudnánk vészelni a nehezebb időket is. Még a saját lelkiismeretünkért is megtehetnénk. Sajnos manapság az emberek kezdik elfelejteni, milyen is az, amikor szívből tesznek valami jót a másikért. Legalább karácsonykor több szeretet mutathatnánk embertársaink irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése